Ezek a sorok azért születnek meg most az ujjaim alatt, hogy ezúton is kifejezhessem kifejezhetetlen köszönetemet és hálámat azoknak, akik által létrejöhetett az iktatási ünnepünk.
Köszönöm a férfiaknak, akik fizikai erejükkel segítettek, és az asszonyoknak, akik költeménynek is beillő süteményeket sütöttek, hatalmas mennyiségben. Köszönöm a kiváló ötleteket mindkét nemnek. Köszönöm a szervezőknek, akik előre dolgoztak, és köszönöm a lebonyolítóknak, akik az ünnepen álltak helyt. Köszönöm a felnőtteknek, és köszönöm a gyerekeknek. Köszönöm a templomot takarítóknak és köszönöm a polgárőröknek. Köszönöm az iskola igazgatójának a fogadás helyszínét, és a fantasztikus takarítónőknek, akik mindezt előtte és utána is kitakarították. Köszönöm a polgármesternek, és köszönöm a falugondnoknak. Köszönöm a gyülekezeti tagoknak, és a nem gyülekezeti tagoknak. Köszönöm a szüleimnek, és köszönöm az új barátaimnak. Köszönöm a láthatatlanul, sok apró részletben szolgálóknak, és a nagy szerepet vállalóknak. És köszönöm a Ludas Fogadó vezetőjének, családjának és minden dolgozójának a hatalmas, fáradhatatlan és páratlan munkát. (A pénteken ott lévő vendégektől pedig bocsánatot kérek, akiknek végig hatalmasat kellett nyelniük a finom illatok miatt. Én voltam ebben a ludas…) Az emberfeletti munkával készült tudósítást pedig - ami hamarosan megjelenik majd a nagyalasony-online.hu-n és blogunkban is - köszönöm főszerkesztő asszonynak, és minden segítőjének.
Mindenkit köszönök Istennek. Boldog ember vagyok, hogy közöttük élhetek. Itthon.
Pethő Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése