Vízkereszt ünnepe után a 4. vasárnap elhangzott igehirdetés (Nagyalásony, Dabrony)

Igehirdetési ige: Kol 1, 15-20

1,15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.
1,16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.
1,17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
1,18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.
1,19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék,
1,20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.    

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Amikor az egyház bújáról, bajáról, erőtlenségéről, vagy épp betegségeiről van szó, újra és újra felvetődik a kérdés, mi lehet a probléma? Gyakran feltesszük ezt a kérdést, és bizony akkor, amikor egész Európa küzd a gyengülő vallásossággal, küzd azzal, hogy a fiatalok számára a hit nem evidencia, akkor valóban jogos a kérdés mi lehet a probléma? Én magam is kedves testvérek be kell valljam, sokat töprengtem és töprengek mind a mai napig azon, hogyan lehet az Isten ügye mellé felsorakoztatni akár egész konkrétan a mi gyülekezetünk fiataljait. Hogyan lehet akár itt Nagyalásonyban, vagy épp a környező településeken úgy beszélni Istenről, úgy bizonyságot tenni az ő életemet átformáló szeretetéről, hogy az hitet ébresztő lehessen, hogy azt az Úr Isten az ő szívünkben végzett munkájában, fel tudja használni.
Akkor amikor ezeket a közösségeinket húsba vágó módon érintő kérdéseket feltesszük, két megoldási lehetőség tárul elénk mindig, amivel rövidre zárhatjuk a kérdést. Az egyik megoldás egyszerű, de még belegondolni is fájó. Azért nincs ébredés gyülekezeteinkben, mert az-az Isten, akiben mi hiszünk, az csak egy kitaláció. Az csak emberi elme képzelgése, és mint ilyen, nem is tud semmilyen munkát közöttünk végezni, nem is tud embereket elhívni, nem is tud közösséget formálni.
Ez az egyik megoldása az európai keresztyén közösségek gyengülésének. Az a kijelentés, amit egy német filozófus Friedrich Nietsche így fogalmazott meg botrányt keltően: Isten meghalt! A keresztyének Istene nem létezik!
És valóban ne áltassuk magunkat kedves testvérek, ez a fajta gondolkodásmód, az Isten nélkül való élet gondolata sajnos a mi településünkön, a mi családjainkban is ott van. Beismerjük, vagy nem, de sajnos így van. A családok belső életét rombolja és pusztítja Istentelenség gondolata és sajnos, de van is táptalaja mindennek. Igenis látva a keresztyénség gyengülését, erőtlenedését itt Európában, ki kell mondani, akár még ez is lehet egy megoldás.
De mihelyst kimondom ezt a mondatot, rögtön eszembe jutnak az afrikai keresztyén gyülekezetek, vagy épp a Kínai, Ázsiai országok gyülekezetei.
Ahonnan megdöbbentő hírek jönnek, napról napra testvérek! Hogy keresztyén gyülekezetek nem elsorvadnak, nem elerőtlenednek, nem azzal kell törődni, hogy vajon tízen összegyűlnek-e egy Istentiszteleten, hanem özönlenek a templomokba az emberek, és napról napra alakulnak új és még újabb keresztyén gyülekezetek. És ez nem mese! Ez valóság.
Hogy a világ keresztyénségének nagy része, már Afrikában és Ázsiában él...
Hát mégiscsak él a keresztyének Istene? Hát mégiscsak munkálkodik ebben a világban a Szentlélek?
Én rettentően kedvelem a statisztikákat, és sok ilyen fajta cikket is olvasok az interneten, csak két számot hadd mondjak testvérek a Szentlélek erejét mutatva:
Afrika: a XX. században 10millióról - 400millióra nőt a keresztyének száma. De talán ami még megrázóbb adat. Kínában, ahol tudjuk, az ateista hatalom uralkodik 8 év alatt 10millióról 40millióra növekedett a keresztyének száma! Évente fél Magyarországnyi ember lép be a Krisztus követők táborába.
Mi ez ha nem bizonyíték arra, hogy van Isten. Él a keresztyének Istene kedves testvérek, minden szkeptikus, minden hitetlen ember számára bizonyítékok ezek az adatok.
De akkor mégis, mi lehet velünk, közösségeinkkel a probléma? Miért nem működik közöttünk Isten lelkének az ereje kedves testvérek? Hiszen szól az ige? Hirdettetik mindenki számára az evangélium az örömhír? Hol hibázunk mi lelkészek, hol hibázunk mi gyülekezeti tagok?
Egyszer hozzám lépett egy gyülekezeti tag, és megrázó módon vallotta meg számomra egészen őszintén, hogy nincs tisztában azzal, ki valójában Isten. Mit is tett ő értünk igazán. Mindezt hallva testvérek én magam számára megfogalmaztam a saját lelkészi kritikámat is, de összességében az európai keresztyénség kritikáját is. Egyszerű az oka minden búnknak és bajunknak. Nem ismerjük Istent! Nem ismerjük a mi megváltónkat Jézus Krisztust! Itt kezdődik minden. Ez a hitünk alapja. Krisztus a mi hitünk tápláléka. Őt nem lehet átlépni, őt nem lehet nem ismerni, hisz rajta áll vagy bukik minden az életünkben. Az ő ismerete, személyes kapcsolat vele életet, örök életet jelent számunkra, az ő nem ismerete viszont kárhozatot. A mai igénk üzenete itt kapcsolódik be gondolatmenetünkbe. Mert ez az ige kedves testvérek, világos, és valami elképesztően csodás üzenetet hordoz. Sokan ezt a mai igét Krisztushimnusznak, ami arra szolgál, hogy választ adjon minden kérdésére az embernek a megváltónkról, Krisztusról.
És valóban. Az első kérdése a kételkedő embernek mindig az, vajon ő tényleg Isten? A mai ige ellentmondást nem tűrő határozottsággal hirdeti számunkra az örömhírt!
Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe.
Testvérem nem valami utánzat. Nem valami rossz hasonmás, nem valami dublőr, aki beugrik néha az ÚR ISten helyére, ha épp a földre kell jönni! NEM! A mai ige azt mondja, ő a láthatatlan Isten képe. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy amikor a keresztre nézünk, amikor a kereszten függő Jézusi testet szemléljük, akkor ott nem egy embert kell látnunk, nem egy ártatlan életet kell szemlélnünk! OTT A VALÓSÁGOS ISTEN, AKI MINDENT így minket is megteremtett, ő szenved a bűneinkért, a megkötözöttségeink ellen, és önmagában, az üdvösségünkért. Az ember ebbe belegondol és beleborzong. Lehet ez? Létezik, hogy az Isten ennyire kegyelmes, hogy tudja bűnben élünk és hogy szabadítást szerezzen földre száll és vállalja a bűnbánó, hozzá forduló ember minden fájdalmát a kereszten?
Hogy lehet ez? Testvérek, hogy működhet ez? Az ige azt írja: Krisztus az első, Krisztus mindennek a feje, Krisztus az egész világ ura, és neki van arra hatalma, hogy emberi testet vegyen fel, és van arra is hatalma, hogy értünk még szenvedjen is.
Döbbenetes ezt látni, de még döbbenetesebb azt látni, hogy miért szenvedett, miért halt meg a kereszten.
Azt írja az igénk: azért hogy békességet szerezzen.
Testvérek, ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra és nézzünk körül ebben a világban, és ne tekintsünk messze, nézzünk saját szívünkbe, vagy épp környezetünk, falunk, országunk helyzetébe. Mi az amire a legnagyobb szükségünk van. Mi az ami a legjobban hiányzik az életünkből. A pénz? Ugyan semmit nem old meg. A hatalom? Ugyan semmit nem javít meg. A dicsőség? Ugyan elszáll.
Mire van szüksége életünknek és ennek a bűntől megtört világnak leginkább. Testvérek békére. Békességre.
Arra van szükségünk leginkább, hogy meg tudjunk békülni, hogy le tudjuk tenni terheinket, búnkat, bajunkat, fájdalmainkat és megnyugodjunk végre. Mit mond az ige? Krisztus azért jött, hogy mindent mennyen és földön megbékéltessen önmagával. Hogy békét teremtsen az emberek között, és ami még fontosabb, hogy békét teremtsen végre Isten és az ember között.

Mert kedves testvérek, ahol béke van, ott előbb utóbb megjelenik a szeretet, ahol a szeretet van, ott előbb utóbb megjelenik az öröm, és ahol az öröm van, ott előbb utóbb megjelenik nyugalom és a boldogság is.
Ez tehát a mai igénk üzenete! Béküljetek meg egymással testvérek Krisztus keresztjére nézve, mert ő békességet szerzett mindenkinek, aki hozzá fordul bizalommal.

Ámen