Február 5. - püspökjelöltek bemutatkozása Veszprém megyében!

Kedves Testvérek!

Lehetőség van gyülekezetünkben arra, hogy akinek van kedve, meghallgassa most szombaton, Veszprémben a két püspökjelölt beszélgetését.
Aki szívesen részt venne ezen az alkalmon, kérem a Nagyalásonyi Lelkészi Hivatalban jelezze!

Vízkereszt után 3. vasárnap igehirdetése

Igehirdetési ige: 1Jn 3, 10-12

3,10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.

3,11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

3,12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.

  

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ki az Istennek tetsző ember? Ezt a kérdést teszi fel János apostol a ami igében, és bizony aki már gondolkodott életében arról, hogyan lehet megállni az Isten ítélőszéke előtt ama utolsó napon, az minden bizonnyal feltette már magának ezt a kérdést. Ki az Istennek tetsző ember? Hogyan élhetek úgy, hogy ő halálom napján szeretettel fogadjon?

A kérdés amióta világ a világ aktuális, és a keresztyénség körében mindig is sorsfordító volt! Természetesen jól tudta ezt a levél szerzője János is, és nem véletlen az, hogy ilyen szenvedélyes hangon, ilyen odaadó szavakkal beszél arról, mit kell tenni, mit kell cselekedni ahhoz, hogy Istennek tetsző életet élhessünk.

Hiszen látja és tapasztalja eltévedtek gyülekezete tagja Jézus mennybemenetele után. Nincs már biztos vezető akit követhetnek, nincs már biztos iránytű, amire mindig támaszkodhatnak.

Aki már járt túrázni és aki már túrázott úgy, hogy nem volt a kezében térkép, vagy modern szavakkal élve GPS, ami megmutatja a helyes utat, az persze tudja jól, hogy a helyes utat megtalálni, arra rátalálni nem is olyan egyszerű dolog. Bizony térkép nélkül eljutni egyik pontból a másikba szinte lehetetlen. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy teljesen az. Jól emlékszem előző tavasszal Prágában jártam barátaimmal, és mivel nem akartunk parkolásért túl sokat fizetni, úgy döntöttünk gyalog indulunk el a város másik oldalára. Azt szokták mondani, hogy Prága belvárosa roppan egyszerű hely, hiszen mindig arra kell menni, amerre a sok turista megy és én már jártam is jó pár évvel Prágában és szeretek, talán még tudok is tájékozódni, így hát a külső parkolóban volt egy térkép behatároltam hol vagyunk, megnéztem hova akarunk eljutni és bátran elindultam abba az irányba. Szinte száz százalékig biztos is voltam abban, az utolsó pillanatig, hogy jó irányba megyek, de akár hogy is mentünk, valahogy csak nem jött el végre az a tér, amit kerestünk. 

Egyszer aztán miután már magam is elbizonytalanodtam, megkérdeztem valakit, biztosan jó irányba megyünk-e? És számomra egészen döbbenetes élmény volt, hogy az ember elmosolyodott, rám nézett és azt mondta, pont az ellenkező irányba van.

És kedves testvérek valóban akkor amikor az Úr Istennel való kapcsolatról gondolkodunk, és arról, hogy hogyan lehet hozzá eljutni, hogyan lehet neki megfelelni, akkor sokszor érzem úgy, hogy mi is ilyen irányvesztett turisták vagyunk. És János apostol is ezt látta az első gyülekezeten. Elment a mester. Elment az a vezető aki irányította, vezette őket és most iránytű nélkül, térkép nélkül elbizonytalanodtak, talán még meg is rémültek, hogyan találunk nélküle el az Atyához? Hogyan tudunk ebben a földi világban igazságban és szeretetben élni? Olyanokká váltak, mint a szép jézusi példázatban a magok, akik útfélre esve, sziklák közé keveredve, tövisek közé esve, bár eljutott hozzájuk Krisztus örömhíre, de az a körülmények, az élet nehézségei, a megpróbáltatások tengerében nem tudott meggyökeresedni.

Az ilyen ember Jézust nem tudja megváltójaként elfogadni, hanem egy szép példának, hogyan kell élni.

Hogyan kell minden pillanatban e szerint élni. Hisz már egészen munkássága kezdetén, épp előző héten hallottuk az igét, képes volt engedni a szeretetnek, és borrá változtatta anyja kérésére a vizet. De hány és hány bibliai történet szól arról, hogy segített a betegeknek, hogy segített a vakoknak, hogy felkarolta a kitaszítottakat, hogy ételt adott az éhezőknek. Ő megvalósította életében a szeretetet, de az igazságot is. Mennyiszer állt ki az igazságért, amikor ártatlan embereket vádoltak meg, vagy rágalmaztak, amikor asszonyokat gyaláztak. 

A térkép nélküli ember látja Jézus hatalmas tetteit, sőt még azt is látja, hogy Jézus az emberek gonoszsága miatt kereszthalált halt, de azt már nem tudja megérteni és elfogadni, hogy győzött a halálon.

És itt hibázza el az ilyen ember az irányt. 
Mindig a golgotai kereszt lábánál dől el minden.
Ott minden vándorút, minden keresztyén túra sikeressé vagy sikertelenné válik. Nagy kérdése a keresztyén életünknek, felnézve a keresztre, ránézve Krisztus arcára mit látunk.

A bolyongó, célját elveszítő, vagy inkább még meg sem találó ember a keresztre nézve, csak egy szép példát lát, amit követni kell. Csak azt látja, ilyennek kéne nekem is lennem. Bűntelennek és tisztának.

És ezt követően tovább indul az útján és eljut önmagához, eljut önmaga vizsgálatához, bele néz a szívébe és azt a kérdést teszi fel magában, vajon én képes vagyok-e megtenni mindazt, amire Krisztus képes volt? Vajon képes vagyok én is bűntelen életet élni? Vajon képes vagyok úgy élni, hogy ne bántsak meg mást, hogy ne káromoljak mást, hogy ne gúnyoljak mást, hogy ne sértsek meg mást, hogy ne tegyek kárt a másikban?

Az útkeresők második állomása akarva akaratlan mindig az őszinte, kendőzetlen, hazugságok nélküli magunkba nézés és fájó beismerés. Mindazt, amit Jézus tett, mindazt ahogy Jézus járta az útját, bűntelenül, bűn nélkül az-az ember számára sajnos járhatatlan út. Mert az ember erre nem képes. És ennek a gondolatnak a beismerésével és kimondásával az útkeresés utolsó állomásához értünk el. A szomorú és csüggedt beismeréshez, hogy visszajutottunk a kezdőkörbe. Hogy nem jutottunk előre!
 Milyen kegyetlenül rossz érzés ez testvérek! Nem tudom tapasztalták-e már életükben, én egyszer Pécsen az erdőben tévedtem el barátaimmal. Amikor az ember megy és megy, majd egy idő után arra lesz figyelmes, hogy ezt a farakást már mintha látta volna. És körbenéz és döbben rá, hogy 1 óra járás után visszatért ugyan oda, ahonnan elindult.

És gyakran kell nekünk Istent kereső embereknek is ezt a fájó élményt megélni. Körbe járunk és nem jutunk előre.

Ilyenkor három lehetősége van az embernek. Az egyik, hogy elcsüggedve, belefáradva az útba, hazaindul eredmény nélkül. Hányan vannak ebben a világban így, akik feladták az Istenkeresés útját.

A második lehetőség, hogy ismét nekiállunk az útnak, újra pontos cél, működő iránytű, helyes térkép nélkül. Nyilván való, hogy ez újra eredménytelen próbálkozás lesz.

A harmadik lehetőség testvérek, hogy az ember megáll, végigtekint eddigi életén, és imára kulcsolva a kezét azt kéri Istentől jöjjön és segítsen a célt meglelni.

Ha ilyen lélekkel indulunk Ismét útnak, akkor első állomásként az égre nézve, akkor az Úr Isten igéje által megnyitja szemünket és már nem azt a Jézust látjuk, aki embereket gyógyított, aki kirekesztetteket, fogadott be, aki éhezőknek adott enni, és aki példát adva meghalt a kereszten, hanem valaki egészen mást látunk. Az Istenben reménykedő, önmagában megcsömörlött ember, másodszorra felnézve az égre, már azt a Krisztust látja, aki engem gyógyított meg, aki engem fogadott be és aki nekem adott enni, és aki értem halt meg a kereszten azért, hogy nekem, aki őszintén elé állok bűneimmel örök életet szerezzen.

Ezt a Krisztust megismerve, ezt a Krisztust szívünkbe zárva tovább indulva az úton második állomásként az ember akarva akaratlan magába néz, ránéz önmagára és megdöbbenve kell tapasztalnia, hogy új ember lett. Hogy már nem azt látja, mint az előző próbálkozáskor. Hanem valaki egészen mást. Bár még mindig ezer és ezer bűn terheli az életét, de már nincs a halálnak hatalma rajta, már nincs a gonosznak diadala, mert élete Krisztus kezében van, aki elé naponként a bűnöket letéve, naponként új életet ad szeretete csodájából.

És ezt megtapasztalva, ezt a mérhetetlen ember számára felfoghatatlan kegyelmet megtapasztalva aztán az ember képes tovább lépni és utolsó állomásként elérni oda, ahol még sohasem járt. Az igazság és a szeretet birodalmába. Ahol az ember körbenézve már nem a saját búját baját látja, nem saját gondjait, bajait látja, hanem a mások búját baját, a mások gondját és bánatát.

És ezzel, hogy az ember meglátja a másik embert, meglátja a mellette fekvőt a földön elérte Krisztus a célját. Elért életünkben oda, ahonnan már nincs visszaút, ahonnan már egyenes az út az üdvösség örök országába. Testvéreim induljunk útnak, induljunk el most mi is Isten országa felé. De ne feledjük soha, célunkat akkor érhetjük el, ha a keresztnél jó irányba folytatjuk vándorutunkat.

Ámen

Nemesszalóki Ökumenikus Istentisztelet!

A nemesszalóki római katolikus templomban gyülekezetek az elcsendesedni vágyó keresztyén testvérek 2011. január 20-án 17 órára.

Az Istentiszteleten a házigazda Árus Kovács Gábor római katolikus plébános mellett a liturgia szolgálatában vett részt a helyi református közösség lelkipásztora, valamint a nemesszalókiak evangélikus lelkésze.

Az igehirdetés szolgálatát Pongrácz Máté végezte, és az Ökumenikus imahét mottójául választott igéről beszélt a három felekezet híveinek. (ApCsel 2)

Az apostoli tanítás, a közösség, a kenyér megtörése és az imádság fontossága volt az igehirdetés fő mondanivalója, hisz már az első gyülekezetet Jeruzsálemben is erre a négy pillérre építette fel gyülekezeti életét. 

E nélkül a négy pillér nélkül életünk csak gyengül, erőtlenedik, viszont ennek tudatos használata által növekedhet és az Istennel való kapcsolat erősödhet. 

A közös éneklés és imádság után az egy Istenhez tartozás örömével tértek haza a testvérek otthonaikba.

Keresztyén közösség Nagyalásonyban!

2011. január 19-én istentiszteleti alkalomra hívogatta az evangélikus templom harangja a helyben és környéken lakó embereket. A szokottól eltérően azonban ezen a szerdai napon nemcsak evangélikus testvérek, hanem református és római katolikus gyülekezeti tagok is meghallották a falu közepén tornyosuló torony harangját, hiszen ökumenikus alkalomra hívogatta a híveket!

Az ökumené Nagyalásonyban nagy hagyományokra tekint vissza. Régóta megfogalmazódott már a vágy a gyülekezetek közösségében, hogy az évben több alkalommal is együtt dicsérjék Isten nevét.

A protestáns közösség szoros baráti kapcsolatára jól példa, a havonta egyszer egymás templomának felkínálása az adott felekezetű Istentisztelet megtartására. Évtizedek óta tartják minden hónap első vasárnapján Istentiszteletüket a nagyalásonyi és dabronyi reformátusok az evangélikus templomban és a nyárádi evangélikusok a református templomban.

De a protestáns összetartozás ereje, a római katolikus testvérek mellett válik igazán értékessé, hisz a három felekezet közösen tudja a keresők, a kételkedők, a hitükben meggyengültek felé mutatni, bár sokszínű az egyház, de az Ura és Istene egy, az a szerető Isten, aki kezében tartja életünket!

A három lelkész közös liturgiai szolgálata és Kovács Elemér református lelkipásztor szószéki szolgálata tovább erősítette a keresztyének összetartozásának vágyát, és bízzunk benne, hogy az Isten kegyelméből sok ilyen alkalom fogja az elkövetkező időkben váltani egymást, ahol mindenki megőrizve saját értékeit és identitását, egységben tudja dicsérni Isten nevét!

(Pongrácz Máté)

Ökumenikus Imahét alkalmai gyülekezeteinkben!

Kedves Testvérek várunk mindenkit szeretettel az Ökumenikus Imahét nagyalásonyi és nemesszalóki alkalmaira:

2011. január 19. (17 óra) - Nagyalásony Evangélikus Templom - ökumenikus Istentisztelet
igét hirdet: Kovács Elemér (református lelkipásztor)


2011. január 20. (17 óra) - Nemesszalók Római Katolikus Templom - ökumenikus Istentisztelet
igét hirdet: Pongrácz Máté (evangélikus lelkész)

Szemerei János püspökjelölt bemutatkozó levele!

„Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Rm 9,16)

Gyökereim

1963-ban születtem a Fejér megyei Lajoskomáromban, egy tízgyermekes család hetedik tagjaként.

Édesapám kertész agronómusként dolgozott, édesanyám főállású édesanyaként a nagy családot látta el. Mindketten kántori szolgálatot végeztek a lajoskomáromi gyülekezetben.

Felmenőim között találhatók dunántúli német és magyar ajkú, de alföldi szlovák evangélikusok is. 

Tanulmányaim

Általános iskolába szülőfalumban jártam, a középiskolát Székesfehérváron, a Ságvári Endre Gép és Híradástechnikai Szakközépiskola számítástechnikai tagozatán végeztem. 

1982-ban jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Tanulmányaim befejeztével 1987-ben szigorlatoztam. 

Családom

1987-ben kötöttem házasságot Szigethy Enikővel. Feleségem gyógypedagógus, vak szakos tanár.

Jelenleg a dél-dunántúli régióban élő felnőtt vakok és gyengénlátók rehabilitációját segítő Ki-Látás Alapítvány szakmai vezetője. E mellett részmunkaidőben vak és szellemi fogyatékos gyermekek utazó tanáraként dolgozik. Három gyermekünk: Márton (1988) és Eszter (1989) Budapesten egyetemista, Gergő (1993) pedig Kaposváron középiskolás. 

Lelkészi szolgálatom

Tordas-Gyúró 1987-1994

Dr. Nagy Gyula püspök 1987 júliusában ordinált, majd a Fejér megyei Tordasra helyezett segédlelkésznek. Megbízásom a szomszédos Gyúró gondozására is kiterjedt. Mindkét gyülekezetben megválasztottak, és be is iktattak. A lelkészi szolgálat mellett bőségesen volt alkalmam belekóstolni a „gyakorlati teológiába” is. Ottlétem ideje alatt renováltuk mindkét gyülekezet templomát, és mindkét parókián komoly korszerűsítési munkákat végeztünk el. A két gyülekezetben eltöltött hét gyönyörű év élményei, emlékei folyamatosan kísérnek.

Kaposvár 1994-től

1994-ben a kaposvári evangélikusok meghívására a somogyi megyeszékhelyre kerültem lelkésznek. Fizikai és lelki építkezést egyszerre kellett végezni. Első feladatul egy közösségi élet gyakorlására alkalmas gyülekezeti házat kellett kialakítanunk, ami a gyülekezetnek a templomépítés óta dédelgetett terve volt. A régi parókia átalakításával, és egy új lelkészlakás létesítésével sikerült kialakítani egy kedves gyülekezeti központot, amelyet azóta gyermekek, énekkarosok, bibliaórások és ifjak csoportjai népesítenek be. A lelkész igazi örömét az adja, amikor a rá bízottak megértenek és megéreznek valamit Isten szeretetéből. Ezért nagy öröm számomra, hogy gyülekezetünkből három fiatal tanul az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, egy negyedik pedig most készül felvételizni. 

Főiskolai oktatásban

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola közötti megállapodás alapján kihelyezett evangélikus hitoktatóképző szak működött Kaposváron. Ennek a tagozatnak kilenc évig (1994-2003-ig) tanára, tagozatvezetője és egyszemélyi felelőse voltam. A hitoktató jelölteknek bibliai, egyháztörténeti, egyházismereti, rendszeres és gyakorlati tárgyakat, valamint hitvallási irataink ismeretét tanítottam. Végzőseink valamennyien megállták helyüket az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzorai által tartott záróvizsgán. Büszke vagyok arra, hogy ezt a kicsi, vezetésem alatt működő tagozatot a MAB 2001-ben komoly vizsgálat után akkreditálta. Sajnos a  tagozat nem volt rentábilis, ezért a képzést 2003-ban megszüntettük.  

Esperesi szolgálatom

A Somogy-Zalai Egyházmegye gyülekezetei először 2000-ben választottak esperessé. Székfoglalómban a bizalom erősítését, a tiszta viszonyok kialakítását és a hatékonyabb működés segítését jelöltem meg kiemelt teendőként.

E szerint élünk. Egyházmegyénkben őszinte kommunikáció és bizalmi légkör van. Sikerült felszámolni a gyülekezeteinkben észlelt összes beteg helyzetet. A problémákat nem söpörtük a szőnyeg alá, hanem kezeltük. Úgy ítélem meg, hogy gyülekezeteink hatékonyabb működéséhez is komoly segítséget tudtunk nyújtani. Gyülekezeteink és lelkészeink a szakmai ismeretet igénylő területeken igénybe vehették az egyházmegye által felkért (és részben finanszírozott) segítőket, pl. az adminisztráció, az adóbevallások, valamint a beruházásaik területén. Gyülekezet-centrikus gondolkodásom szerint az egyházban mindennek a ránk bízott emberekért, és velük harmóniában kell történnie. Ezért kényszerültem arra, hogy szót emeljek a liturgiai reform egyoldalúsága, és a gyülekezeti tagok érzékenységének rendszeres figyelmen kívül hagyása ellen. A 2006-os általános tisztújítás alkalmával egyházmegyénk gyülekezeteinek egyhangú támogatása újabb hat évre esperessé választott. Jelenleg egyházkerületünkben én vagyok az egyetlen esperes, aki második ciklusban, immár 11. éve végzem ezt a szolgálatot.

A közelmúltban két országos jelentőségű ügy helyes irányba terelésében vállaltam szerepet.

A Szolidaritási Alap bevezetése gyülekezetek tucatjait lehetetlenítette volna el. Egyházmegyénk lelkészeivel közösen egy működőképes, „gyülekezetbarát” megoldást ajánlottunk a törvényalkotók figyelmébe.

Az MVH-s pályázatok ügyében egyházmegyénk elnökségének kezdeményezésével (kerületünk elnökségének és egyházmegyéinek támogatásával) sikerült a zsinaton elérni egy olyan döntést, ami a nyertes gyülekezeteknek kaput nyitott a pályázatokon elnyert több, mint  700 millió Ft-os pályázati összeg gyülekezeti felhasználására. E nélkül a már elnyert támogatások elvesztek volna!                             

Országos presbitériumi tagság

Egyházunk legfőbb végrehajtó testületében 2006-tól, a kerület lelkészi képviselőjeként veszek részt. Ebben a szolgálatban közelről látom egyházunk működését, gazdálkodását, döntéshozatali mechanizmusait. Azóta folyamatos rálátásom van minden fontos és aktuális közegyházi ügyre.  

További információk:

- ha többet szeretne tudni rólam és gondolkodásomról

- ha érdekli, milyen más közegyházi, társadalmi szolgálatokat végeztem

- ha szívesen olvasna publikációimból és igehirdetéseimből

- ha kíváncsi püspökjelölti terveimre,

akkor tekintse meg a www.szemereijanos.hu címen elérhető honlapomat.

Tisztelettel: Szemerei János

Bencze András püspökjelölt bemutatkozó levele!

„A vadállatokat inkább ösztökéljétek, 

hogy sírommá váljanak, és semmit ne 

hagyjanak meg testemből, 

nehogy halottként 

bárkinek terhére legyek.” 

Ignatios levele a Rómaiaknak.

Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Bemutatkozásomat Antóchia második püspökének, Ignatiosnak szavaival kezdem, aki leveleiben bizonyságot tesz a püspöki szolgálat Jézustól kapott küldetéséről, és akinek leveleiben a püspöki, presbiteri, diakónusi tisztség egysége, egymásra épült szolgálata is hangsúlyt kap. Egyházszervezeti modellje mellett inkább példa számomra az Ignatiosban élő vágy, hogy sem életében, sem halálában Krisztust el ne takarja.  

Családom

Budapesten születtem 1960. november 5-én, négygyermekes család harmadik gyermekeként. Ha áldásokról emlékezem meg – ha nem is ezer ízig – ám három nemzedékre visszalátok, és hálával fedezem fel magamban és testvéreimben szüleim, nagyszüleim örökségét. A lelkészi hivatást, mint példát és életformát, is tőlük kaptam. A Biblia-olvasás, az imádság, a vendégszeretet és az alázattal ékesített elkötelezettség példái ők számunkra.

Hálás vagyok Istennek, hogy ifjúkori élményeimet újra átélhetem feleségem és gyermekeim körében. 1988-ban kötöttünk házasságot Varga Tímeával. Feleségem tanító. Iskolai munkája mellett hitoktatóként szolgál gyülekezetünkben. Gyermekeink közül Réka gyógyszerész-hallgató, Veronika tanítóképzőbe jár Budapesten. Anna Rebeka idén a gimnázium 9. osztályát végzi.

Nemcsak egyéni életemben, hanem szolgálatomban is meghatározó számomra a család. Ezért köszönetet mondok az Úrnak, hogy elhivatásomat erősítik és gazdagítják gyermekeink, és hogy a Házas Hétvége Lelkiségi Mozgalmon keresztül feleségemmel közösen tapasztaltuk meg a Lélek egybeszerkesztő erejét.  

Gyülekezet

Isten háza népébe hívott engem keresztségemben, és ezt a konfirmációban is megerősítette. Így vált családom mellett családommá mindenkori gyülekezetem. Hálás vagyok Istennek azért, mert Lélekkel megáldott emberekkel vett körül ebben a tágabb családban is. Ők tudatosságot, gondolkodó, gyakorlati keresztyénséget adtak például. A kelenföldi gyülekezet mellett a fóti kántorképző tanfolyam volt lelki formálódásom helye.

Székesfehérvárra kerülvén Nagy Tibor elődöm áldott munkájára építve gyülekezeti alkalmak mellett házi bibliaórákat is szerveztünk. Ebben az időben ugyanis nem volt a gyülekezetnek saját otthona. Ma több mint harminc munkatársunk van. A hittanórákon kívül tíz közösség működik a gyülekezetben. Az elmúlt években öt fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. A szórványmunka is megerősödött. Az elmúlt huszonhat évben felépítettük gyülekezeti házunkat, templomunk teljesen megújult, orgonát építettünk, létrehoztuk az Egymásért Élni Alapítványt, amely jelentős szociális munkát végez, és családi napközit indítottuk el. Tizenöt éve negyedévente kiadjuk gyülekezeti körlevelünket. Testvéri kapcsolatot ápolunk a finnországi és a németországi testvérgyülekezeteinkkel. Ezek a szolgálatok szükségszerűen erősítik a gyülekezeti közösséget, és csak úgy működhetnek, ha Krisztustól kapott hivatással, egymás iránti szeretettel dolgozunk tudva, hogy eszközök vagyunk Isten országának építésében.  

Elhívatás

Ha visszatekintek lelkészi indulásomra, csakugyan arra kaptam elhívatást, amit a fehérvári gyülekezetben próbálunk megélni: Jó Jézus körül együtt lenni. A régi elhívás nem változott, a szavak tartalma kapott pontosabb értelmet. Amit régebben kellemesnek, kívánatosnak mondtam – a jót –, azt most inkább üdvösségesnek, jövőre tekintőnek, a valósághoz igazodónak mondanám. Azért ma is hozzátartozik ehhez lehetőség szerint a derű, a vitalitás.

Iskoláimat Budapesten végeztem. A József Attila Gimnáziumban tettem érettségi vizsgát. Az Evangélikus Teológiai Akadémia végzése mellett szereztem középfokú nyelvvizsgát francia nyelvből. Teológiai évfolyamtársaim körében formálta Isten a hitemet, személyiségemet.

Magaménak érzem, amit Pál apostolnak így mondott az Úr: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2.Kor 12:9). Lelkésszé dr. Nagy Gyula püspök avatott 1984 augusztusában. Fiatal lelkészként szerkesztettem az Evangélikus Élet ifjúsági rovatát, az egyházmegye ifjúsági majd missziói előadója voltam. A Mevisz alakuló ülésein vettem részt Budapesten, Szegeden és Székesfehérváron. Az 1989-90-es tanévben ösztöndíjat nyertem Genfbe, ahol egyháztörténeti és újszövetségi előadásokat hallgattam. Hazatérve a Zsinat tagja lettem. A második ciklusban a szolgálati bizottság elnöki tisztét is betöltöttem. 2000-től – esperesi szolgálatom miatt – nem vállaltam a zsinati tagságot. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem szabad az egyházban tisztségeket halmozni, hanem a feladatokat meg kell osztanunk egymás között. 2006-ig egyházmegyénk esperese voltam. Ez a szolgálat érdekes kihívások elé állított, ezen keresztül Isten sok értékes emberrel ajándékozott meg, és megmutatta, hogy ha én tehetetlen vagyok is, Őneki nincs lehetetlen. Több, régóta konfliktusos helyzetből mutatott kiutat úgy, hogy közben az egymás iránti szeretetet megőrizte bennünk. A következő ciklusban nem vállaltam az újbóli jelölést. Úgy véltem, hogy váltott emberekkel lendületesebben működhetnek az egyházmegyék, és láttam, hogy az esperesi szolgálatom mellett hátrányt szenved gyülekezeti szolgálatom, elsősorban a személyes lelkigondozás.

A most folyó ciklusban egyházmegyénket képviselem az egyházkerületi közgyűlésen. Az utóbbi másfél évben püspök-helyettesként újból bekapcsolódtam az Esperesi Tanács munkájába.  

Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban!

Röviden igyekeztem bemutatkozni abban a tudatban, hogy nem én végeztem, amit végeztem, hanem Krisztusnak bennem élő Lelke. Egyedül Ő tesz alkalmassá minket a szolgálatra. Hogy a püspöki szolgálatra jelöltséget kaptam, azt a reményt is kelti bennem, hogy minden hibám ellenére meglátszódik rajtam a Krisztus dicsősége. Hála legyen ezért Istennek! Őbenne bízva fogadtam el a jelöltséget. 

Erős vár a mi Istenünk!
Székesfehérvár, 2011. január 9.
Bencze András lelkész

Márciusban püspököt választ a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület!

A püspökválasztással kapcsolatos közleményből kiderült, hogy Ittzés János püspök nyugdíjba vonulása miatt püspökválasztásra kerül sor egyházkerületünkben. A 2011. január 8-án Révfülöpön tartott rendkívüli közgyűlésen jóváhagyták a beérkezett jelölések közül Bencze András székesfehérvári lelkész és Szemerei János kaposvári lelkész jelöléseit.  A gyülekezetekben, így a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszalók Társult Evangélikus Egyházközségben is 2011. március 17. és 27. között kerül sor a választásra.  A két püspökjelölt bemutatkozó életrajzát a következő napokban olvashatják a gyülekezet honlapján. A püspökjelöltek fóruma megyénkben kétszer is megtörténik: Február 5. szombat - 16.00 óra Veszprém Február 26. szombat - 14.00 óra Pápa (Egyházkerületi nap keretében)

Gyerekóra - Nagyalásonyban!

Kedves Szülők! Kedves Gyerekek!

Az új évben a karácsonyi ünnepekre való készülés befejeztével újra indul az ősszel már életre hívott gyerekóra péntek esténként 18 órától a Gyülekezeti Házban! Minden Általános Iskolás gyermeket várunk, aki szívesen lenne közösségben, szívesen énekelne, játszana és beszélgetne az Úr Isten dolgairól!

Első alkalmunk január 7-én pénteken lesz a konfirmációs óra után!

Mindenkit szeretettel várunk!