Szeretettel üdvözöljük a Nagyalásony - Dabrony - Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközség hivatalos oldalán! Jó olvasást kívánunk!

2011. február 28., hétfő

Egyházkerületi nap és püspökjelölti bemutatkozás Pápán!

2011. február 26-án Pápán került sor a minden évben megrendezésre kerülő Egyházkerületi napra. Az idei évben kettős programmal szolgáltak a szervezők. Délelőtt Payr Sándorról hallhattak a résztvevők, aki egyházunk nagy egyháztörténészeként sokat tett a magyarországi evangélikusság fennmaradásáért.


A délután viszont egészen más témával kecsegtetett, a lassan finisébe érkező püspökválasztás két jelöltje mutatkozott be ismételten a kerületi napon egybegyűltek számára és ismertették programjaikat.

Az olykor kemény, válogatott  kérdések hallatán, melyet egyházkerületünk felügyelője, mint moderátor tett fel a püspökjelölteknek, sokszor volt olyan érzése a hallgatóságnak, többről van itt szó, mint puszta püspökválasztásról.

A két jelölt azonban állta a sarat és meggyőződéssel vallották meg azokat a gondolatokat, amelyek évek óta jellemezték őket.
Bencze András bátran és meggyőzően érvelt a stóla használata és az új liturgia, valamint az egyházkerület békés jövője mellett, míg Szemerei János nyíltan vállalta elkötelezettségét a gyülekezeteinkben ma is használt liturgia és a stóla nélküli Luther kabát mellett.

A majdnem két órán át tartó fórumon szó esett még a gyülekezetek nehéz helyzetéről, a fogyó evangélikusságról, a kitörési elképzelésekről, valamint a Dunántúli Egyházkerület jövőjéről.
(Gyülekezeteinkben a püspökválasztás 2011. március 20-án lesz!)

A vita végén Ittzés János püspök szavai zárták a kerületi napot.

Bízom benne a népes nagyalásonyi és nemesszalóki résztvevők sok élménnyel gazdagodtak és a keresztyének közötti testvéri szeretet megérzésével tértek vissza otthonaikba.

(Pongrácz Máté)

2011. február 27., vasárnap

Ifjúsági Istentisztelet!

Második alkalommal gyűltek össze a nagyalásonyi, dabronyi és a nemesszalóki fiatalok hogy közös ifjúsági Istentiszteleten vegyenek részt.
Új élmény mindenki számára, olyan alkalmakon részt venni, ahol a harmónium helyett zongora, gitár és basszusgitár szól, ahol a kötött szószéki szolgálat helyett, kötetlen, beszélgető igehirdetés hangzik és ahol a régi egyházi énekek helyett új fiataloknak szóló zenéken keresztül szólal meg Isten örömüzenete: Krisztus minden ember így a legfiatalabbak megváltója is.

A 2. Ifjúsági Istentisztelet témája a keresztség volt, amely minden fiatal számára jelzi és jelképezi újra és újra, hogy Istenhez tartozásuk megmásíthatatlan. Pál apostol élménye került elő, ahogy megtapasztalt Szilász mellett azt a csodát, hogy az Úr Isten még a földrengést, a természetet is képes felhasználni, hogy az övéit megmentse és embereket elhívjon az ő követésére.
Pál és Szilász az Isten ügyének képviselete miatt épp egy börtön mélyén ült, amikor Isten egy földrengés által törte le bilincseiket kezükről. Ők azonban mozdulatlanok maradtak, ezzel is jelezve, nem futamodnak meg, nem választják soha a könnyebb utat. A börtönőr hitüket látva megkeresztelkedett és Krisztus követő lett, mert ő is ahhoz a Krisztushoz akart tartozni, akiben reménykedve ilyen tisztává válik az emberi szív.
Az Istentisztelet zárásaként ismét könnyűzene szólt, köszönjük Horváth László és Szemerei Márton közreműködését.

Mindezek után pedig következett a várva várt házi hittanverseny, ahol a nagyalásonyi fiatalok mérhették össze erejüket a dabronyi és nemesszalóki ifjúsággal. Az eredmény vége igazságosra sikeredett, hisz az alsós korcsoportban a nagyalásonyiak (Rozs Vivien, Rozs Viktória, Szekér Balázs, Lékai Dániel), a felsős korcsoportban a nemesszalókiak diadalmaskodtak (Vida Petra)!



Istentől kérjük a segítséget és az erőt, hogy további közös ifjúsági alkalmak színesíthessék gyülekezeti életünket, hogy a fiatalok minél jobban bekapcsolódva az evangélikus egyház életébe, felnőttként felelős gyülekezeti tagként tudjanak gondolkodni.

2011. február 21., hétfő

2. Ifjúsági Istentisztelet gyülekezetünkben

Kedves Testvérek!

Minden hittanos, fiatal és fiatalos gyülekezeti tagunkat várjuk szeretettel

2011. február 27-én
14 órára

a nemesszalóki evangélikus gyülekezeti terembe,
ahol ifjúsági Istentiszteletet tartunk.



Az Istentisztelet után megrendezésre kerül az 1. Gyülekezeti Hittanverseny a nemesszalóki gyülekezeti teremben, ahol a nagyalásonyi alsós és felsős gyermekek mérik össze tudásukat a nemesszalóki alsós és felsős gyermekekkel, így gyakorolva és készülve a márciusban megrendezésre kerülő Megyei Hittanversenyre!

2011. február 14., hétfő

Vízkereszt utáni 5. vasárnap igehirdetési igéje


Igehirdetési ige: 1Tessz 2, 8-13
Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenkéntintettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! 

Pál apostol szereti ezt a gyülekezetet! Szereti a Tesszalonikában élőket!  Szereti őket mert azt látja rajtuk, hogy erejükön felül teljesítenek. Hogy mindent megtesznek az evangéliumért, hogy megbecsülik a lelki vezetőjüket és megbecsülik egymást is!
És valóban ha belegondolunk, kit szeretünk, vagy milyen közösséghez szeretünk tartozni, akkor az-az egyszerű tapasztalat, hogy mindig oda, ahol megbecsülnek és elfogadnak minket, ahol szeretet teljes légkör uralkodik. Sőt, keresztyén emberként hozzátehetjük, az ember oda szeret tartozni, ahol a keresztyén értékeket figyelembe veszik.
Ebben a gyülekezetben mind a kettő megvolt. Jó légköre volt és mégis odafigyeltek a keresztyén értékekre. Nem csak jól érezték magukat egymással Tesszalonikában a gyülekezet tagjai, de Krisztusban voltak egyek és érezték jól magukat. Nem a társaság, az apostol, vagy kitudja mi tartotta, forrasztotta őket egy közösséggé, hanem Krisztus hívta el őket és a benne való hit tette őket gyülekezetté.
Pál ezért örül, Pál ezért boldog és ezért is szereti tiszta szívből ezt a gyülekezetet. Mert erős hittel fogadták be az igét, olyannyira, hogy messze földre eljutott híre az ő mély Krisztusban gyökerező hitüknek. Ehhez a közösséghez bizony jó volt tartozni. Mert más alapokon állt, mint a többi emberi közösség.
Én magam sokszor tapasztaltam már meg fiatal korom ellenére is ebben a földi világban, hogy bizony minden kapcsolat, minden közösség, minden gyülekezet sérülékeny és mivel emberek alkotják törékeny is egyben. 
Olyan sokszor látta már azt az ember, hogy keresztyén közösségek mentek tönkre, szűntek meg azért, mert az emberek nem értették meg egymást. Milyen sokszor tapasztaljuk meg akár közösségeinkben is, hogy valaki csak azért, mert összeveszett társával a gyülekezetben inkább már nem akar istentiszteletre járni! Ahol ilyen megtörténhet, ott ki kell mondani a fájó diagnózist. Nem volt Krisztusban gyökerező a közösség, mert ahol Krisztus az Úr, ahol Krisztusra épül a közösség, ott egészen személyesen és megrendítően lehet megtapasztalni a szeretetközösséget.
Mi kell hát ahhoz, hogy mi valóban Krisztus követők lehessünk?
Nincs más megoldás, mint meg kell hallani ebben a zajos világban is számtalan szavát, felénk szóló üzenetét az Úr Jézusnak!
Ez a kulcs! Az ő hangját meghallani! Az ő hangjára figyelni! Felvenni vele a kapcsolatot.
Egy alkalommal jól emlékszem, elmentem egy ismerősöm munkahelyére, és az egyik munkatársa, aki rég tudta már, hogy lelkésznek készülök, mikor meglátott, és kezet fogtunk minden bizonnyal egy beugratós kérdést akart feltenni nekem és azt kérdezte: "Te szoktál beszélgetni az Isteneddel?"
Minden bizonnyal csőbe akart húzni, és arra akart kitérni, hogy az Istennel nem lehet személyesen kommunikálni, de én megleptem őt és jól emlékszem, hogy azonnal és határozottan válaszoltam neki: "Hogyne! Persze, hogy szoktam beszélgetni Istennel."
Emlékszem arcára fagyott a mosoly, mert az Istennel való kapcsolat ebben a mai világban bizony ilyen döbbenetet kelt az emberek számára. Az, hogy valaki reggel, délben, vagy este imára kulcsolja a kezét, megdöbbenést kelt az ember számára. 
Nagy tapasztalata itteni fél évemnek, hogy nem tudunk imádkozni, nem tudnak a családok kommunikálni Istennel! Ez kedves testvérek ez az igazi katasztrófája az egyháznak! Itt kezdődik minden gyengeségünk és amikor számon akarom kérni a hittanos gyermeken, hogy miért neveti el a Miatyánk szavait, akkor megdöbbenek és elszégyellem magamat.
Hát ez az ő hibája? Ez az ő vétke? Nem inkább annak a világnak, ami elmaterializál mindent? És most még konkrétabban fogalmazok, mert a helyzet súlya megköveteli: nem nekünk szülőknek, nagyszülőnknek, lelkészeknek a hibája mindez, hogy az első és legalapvetőbb kapcsolópontot az ÚR Istennel nem tartjuk fontosnak tanítani a gyermekeink számára?

Én jól emlékszem arra a pillanatra mind a mai napig, amikor nagymamám leült mellém 4-5 éves koromban és tanított imádkozni. Mind a mai napig bennem van az a pillanat, ahogy figyelmeztetett a rendszeres imaéletre!
És az ember, amikor tényleg élete veszélybe, mélypontra jut, akkor döbben rá igazán arra, hogy micsoda erő van abban, hogy tudok az Istennel szót váltani, hogy van kapaszkodóm, van vigasztalóm és van tovább vezetőm a bajban!
Az a Krisztus, akihez bármikor fordulhatok imában.
A gyermekek számára nem evidencia az, hogy este lefekvés előtt elmondják szép imádságunkat: "Én Istenem jó Istenem lecsukódik már a szemem..."
Én azt hiszem itt kezdődik minden. Ez az első probléma. Nem tudunk az Istennel kommunikálni.

De az Istennel nem csak az imádság keretében lehet találkozni. Ezt se felejtsük el! Azt mondta Jézus: az igében, személyesen szól hozzánk. És akkor amikor Pál apostol a számára igen kedves gyülekezethez szól, akkor pont erre a Jézusi figyelmeztetésre hívja fel a figyelmüket.
Milyen jó, hogy a hallott igét, az igehirdetést, a Krisztusról szóló bizonyságtételt nem felesleges beszédként élték meg. De nem is úgy, mint emberi beszéd.
Valóban sokszor feltett kérdés mikor lehet Istennel kommunikálni? Az egész Istentiszteletünk testvérek az Istennel való személyes találkozás színtere. Amikor megszólal a harang, amikor felcsendül az orgona hangja, amikor imára kulcsoljuk a kezünket, mind mind egy-egy apró lehetőség Istennel találkozni, Istenhez közel kerülni.
És az igehirdetés is ilyen alkalom. Az igehirdetés nem arra szolgál, hogy a lelkész megmutassa magát. Hogy azt figyeljük, milyen szépen beszél, milyen megragadóan prédikál.
Az igehirdetést akkor értjük jól, ha nem a külsővel foglalkozunk, hanem a belsővel. a tartalmával, a mondanivalójával.

Az igehirdetés akkor jó, ha Krisztushoz vezet, Krisztusra mutat, Krisztusról tesz bizonyságot, mert ha ilyen az igehirdetés, akkor ott személyesen az Isten szól a lelkész által a gyülekezet számára. Akkor az személyesen az Isten szava! Nekünk lelkészeknek ezt megélni, és a komolyan venni kő kemény feladat. Óriási teher is. Hogy szavaimat, gondolataimat az Isten fel akarja és fel tudja használni, hogy hitet ébresszen benned, hogy Krisztushoz vezessen téged!
De hasonlóan nagy kihívás az ige hallgatójának is az, hogy minden esetben úgy érkezzen meg az Isten házába, hogy alkalmas legyen a szíve az ige befogadására, Krisztussal való személyes találkozásra. És itt az imádságos élet és az istentisztelet összekapcsolódik.
Egyszer valaki azt mondta, az imádság az Istentisztelet bölcsője. Abban születhet egyedül meg, mert az kell hogy megelőzze, azzal kell belépni Isten házába, azzal kell elkezdeni az alkalmat, azzal kell végigkísérni, azzal kell befejezni, és azzal kell hálát adni az Istentisztelet ajándékáért.
És valóban testvérek! Istentiszteleti életünk és ezáltal gyülekezetünk közössége is akkor fog megújulni, akkor fog erősödni, akkor válik szerető közösséggé, ha így állunk hozzá mindannyian az Isten ügyéhez. 
Szüntelen imádkozással és folyamatos igeolvasással!

Ámen

2011. február 8., kedd

Egy dabronyi látogatás képei!

 "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
(Jn.8,12) 


2011. február 7., hétfő

Veszprém megyében járt a két püspökjelölt!

Gyülekezeteinket is élénken foglalkoztató téma, ki lesz a következő években a Nyugati (Dunátúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Ittzés János püspök nyugdíjba vonulása után.
A választás a mi kezünkben van, március 20-án gyülekezeteink tagjai is dönthetnek a kérdésban. A felelős döntést segítendő hirdette meg egyházkerületünk azokat a fórumokat, ahol a két püspökjelölttel lehet jobban megismerkedni.
Veszprém megye abban a kiváltságos helyzetben van, hogy két ilyen fórumnak is helyt biztosít. Ahogy a beérkezett jelentkezésekből látni lehet, sokan szeretnének gyülekezetünkből is részt venni a második ilyen fórumon, amely Pápán lesz február 26-án.


Az első fórum viszont a hétvégén már le is zajlott. A veszprémi gyülekezet nagytermében megrendezésre kerülő beszélgetésre, főleg a Balaton északi partján élő evangélikusok jöttek el
Az alkalmat Isó Dorottya helyi lelkész imája nyitotta, majd Polgárdi Sándor esperes vette át a szót, és adta meg a lehetőséget a két püspökjelölt számára, hogy az egy előre megadott témában (szorványgyülekezetek helyzete) beszéljenek 20-20 percben.
Szemerei János, a gyülekezetünkben decemberben már szolgáló püspökjelölt a jó központi gazdálkodásban, a nagy gyülekezetek segítségében, a kis gyülekezetek élni akarásában és az imádságos életben látta a szorványgyülekezetek kitörési lehetőségeit.
Bencze Andrása az evangélikus identitás erősítését hangsúlyozta és a Krisztus követő élet fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az ezt követő kötetlen beszélgetés során több kérdés is felmerül, de a fő téma az evangélikus egyházunk liturgikus rendje volt. Ebben a vitában, Szemerei János a magyar evangélikus hagyományok fontosságáról szólt és célként fogalmazta meg, hogy senkire ne erőltessenek rá olyan formákat, ami miatt akár eltávolodhat egy-egy gyülekezet közösségétől.
Bencze András az új liturgia értékeire hívta fel a figyelmet és emlékeztette a hallgatóságot, hogy ez is az evangélikusságunkból eredő forma.

A gyakran éles vita végén az ének és az imádság szavai emlékeztettek mindenkit a közös alap, Krisztus fontosságára.

Bízzunk benne, hogy a márciusi püspökválasztás során, az Istennek tetsző jelölt kerül kerületünk élére.

Pongrácz Máté

2011. február 4., péntek

Hittanversenyre készülés Nemesszalókon!


Tisztelt Szülők!

Az idei évben is készülünk a nemesszalóki evangélikus hittanosokkal a Veszprém megyei Evangélikus Hittanversenyre. Hogy sikeres legyen a felkészülésünk, a következő felkészítő alkalmakat szeretnénk a gyermekeknek meghirdetni:

2011. február 5. – szombat (készülés - evangélikus gyülekezeti terem) alsósok 10.00; felsősök 11.00
2011. február 12. – szombat (készülés - evangélikus gyülekezeti terem) 10.00; felsősök 11.00
2011. február 20. – vasárnap (készülés - istentisztelet után a gyülekezeti teremben) 15.00
2011. február 27.  – vasárnap (gyülekezeti hittanverseny - evangélikus gyülekezeti terem) 14.00
2011. március 12. – szombat (megyei hittanverseny – Pápa)

Kérem a szülőket, tartsák számon ezeket az alkalmakat és segítsék gyermeküket a felkészülésben!


Köszönettel:                                                                           Pongrácz Máté (evangélikus lelkész)

Hittanversenyre készülés Nagyalásonyban!


Tisztelt Szülők!

Az idei évben is készülünk a nagyalásonyi evangélikus hittanosokkal a Veszprém megyei Evangélikus Hittanversenyre. Hogy sikeres legyen a felkészülésünk, a következő felkészítő alkalmakat szeretnénk a gyermekeknek meghirdetni:

2011. február 4. – péntek (készülés - evangélikus gyülekezeti terem) alsósok 17.00; felsősök 18.00
2011. február 11. – péntek (készülés - evangélikus gyülekezeti terem) alsósok 17.00; felsősök 18.00
2011. február 18. – péntek (készülés - evangélikus gyülekezeti terem) alsósok 17.00; felsősök 18.00
2011. február 27.  – vasárnap (gyülekezeti hittanverseny – Nemesszalókon
                                                   a nemesszalóki gyülekezeti teremben) 14.00
2011. március 12. – szombat (megyei hittanverseny – Pápa)

Kérem a szülőket, tartsák számon ezeket az alkalmakat és segítsék gyermeküket a felkészülésben!


Köszönettel:                                                                           Pongrácz Máté (evangélikus lelkész)

2011. február 3., csütörtök

ADÓ 1 %!

Kedves Testvérek!

Az egyházak számára óriási lehetőség, hogy az adó 1%-át fel lehet ajánlani számukra. Ebből az összegből van lehetőség arra, hogy oktatási intézményeink, diakóniai otthonaink és gyülekezeteink fejlődjenek, szépüljenek.
Kérjük, amennyiben lehetősége van, ajánlja fel adója 1%-át az Evangélikus Egyház számára.

2011. február 1., kedd

Vízkereszt ünnepe után a 4. vasárnap elhangzott igehirdetés (Nagyalásony, Dabrony)

Igehirdetési ige: Kol 1, 15-20
1,15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.
1,16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.
1,17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
1,18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.
1,19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék,
1,20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.    

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Amikor az egyház bújáról, bajáról, erőtlenségéről, vagy épp betegségeiről van szó, újra és újra felvetődik a kérdés, mi lehet a probléma? Gyakran feltesszük ezt a kérdést, és bizony akkor, amikor egész Európa küzd a gyengülő vallásossággal, küzd azzal, hogy a fiatalok számára a hit nem evidencia, akkor valóban jogos a kérdés mi lehet a probléma? Én magam is kedves testvérek be kell valljam, sokat töprengtem és töprengek mind a mai napig azon, hogyan lehet az Isten ügye mellé felsorakoztatni akár egész konkrétan a mi gyülekezetünk fiataljait. Hogyan lehet akár itt Nagyalásonyban, vagy épp a környező településeken úgy beszélni Istenről, úgy bizonyságot tenni az ő életemet átformáló szeretetéről, hogy az hitet ébresztő lehessen, hogy azt az Úr Isten az ő szívünkben végzett munkájában, fel tudja használni.
Akkor amikor ezeket a közösségeinket húsba vágó módon érintő kérdéseket feltesszük, két megoldási lehetőség tárul elénk mindig, amivel rövidre zárhatjuk a kérdést. Az egyik megoldás egyszerű, de még belegondolni is fájó. Azért nincs ébredés gyülekezeteinkben, mert az-az Isten, akiben mi hiszünk, az csak egy kitaláció. Az csak emberi elme képzelgése, és mint ilyen, nem is tud semmilyen munkát közöttünk végezni, nem is tud embereket elhívni, nem is tud közösséget formálni.
Ez az egyik megoldása az európai keresztyén közösségek gyengülésének. Az a kijelentés, amit egy német filozófus Friedrich Nietsche így fogalmazott meg botrányt keltően: Isten meghalt! A keresztyének Istene nem létezik!
És valóban ne áltassuk magunkat kedves testvérek, ez a fajta gondolkodásmód, az Isten nélkül való élet gondolata sajnos a mi településünkön, a mi családjainkban is ott van. Beismerjük, vagy nem, de sajnos így van. A családok belső életét rombolja és pusztítja Istentelenség gondolata és sajnos, de van is táptalaja mindennek. Igenis látva a keresztyénség gyengülését, erőtlenedését itt Európában, ki kell mondani, akár még ez is lehet egy megoldás.
De mihelyst kimondom ezt a mondatot, rögtön eszembe jutnak az afrikai keresztyén gyülekezetek, vagy épp a Kínai, Ázsiai országok gyülekezetei.
Ahonnan megdöbbentő hírek jönnek, napról napra testvérek! Hogy keresztyén gyülekezetek nem elsorvadnak, nem elerőtlenednek, nem azzal kell törődni, hogy vajon tízen összegyűlnek-e egy Istentiszteleten, hanem özönlenek a templomokba az emberek, és napról napra alakulnak új és még újabb keresztyén gyülekezetek. És ez nem mese! Ez valóság.
Hogy a világ keresztyénségének nagy része, már Afrikában és Ázsiában él...
Hát mégiscsak él a keresztyének Istene? Hát mégiscsak munkálkodik ebben a világban a Szentlélek?
Én rettentően kedvelem a statisztikákat, és sok ilyen fajta cikket is olvasok az interneten, csak két számot hadd mondjak testvérek a Szentlélek erejét mutatva:
Afrika: a XX. században 10millióról - 400millióra nőt a keresztyének száma. De talán ami még megrázóbb adat. Kínában, ahol tudjuk, az ateista hatalom uralkodik 8 év alatt 10millióról 40millióra növekedett a keresztyének száma! Évente fél Magyarországnyi ember lép be a Krisztus követők táborába.
Mi ez ha nem bizonyíték arra, hogy van Isten. Él a keresztyének Istene kedves testvérek, minden szkeptikus, minden hitetlen ember számára bizonyítékok ezek az adatok.
De akkor mégis, mi lehet velünk, közösségeinkkel a probléma? Miért nem működik közöttünk Isten lelkének az ereje kedves testvérek? Hiszen szól az ige? Hirdettetik mindenki számára az evangélium az örömhír? Hol hibázunk mi lelkészek, hol hibázunk mi gyülekezeti tagok?
Egyszer hozzám lépett egy gyülekezeti tag, és megrázó módon vallotta meg számomra egészen őszintén, hogy nincs tisztában azzal, ki valójában Isten. Mit is tett ő értünk igazán. Mindezt hallva testvérek én magam számára megfogalmaztam a saját lelkészi kritikámat is, de összességében az európai keresztyénség kritikáját is. Egyszerű az oka minden búnknak és bajunknak. Nem ismerjük Istent! Nem ismerjük a mi megváltónkat Jézus Krisztust! Itt kezdődik minden. Ez a hitünk alapja. Krisztus a mi hitünk tápláléka. Őt nem lehet átlépni, őt nem lehet nem ismerni, hisz rajta áll vagy bukik minden az életünkben. Az ő ismerete, személyes kapcsolat vele életet, örök életet jelent számunkra, az ő nem ismerete viszont kárhozatot. A mai igénk üzenete itt kapcsolódik be gondolatmenetünkbe. Mert ez az ige kedves testvérek, világos, és valami elképesztően csodás üzenetet hordoz. Sokan ezt a mai igét Krisztushimnusznak, ami arra szolgál, hogy választ adjon minden kérdésére az embernek a megváltónkról, Krisztusról.
És valóban. Az első kérdése a kételkedő embernek mindig az, vajon ő tényleg Isten? A mai ige ellentmondást nem tűrő határozottsággal hirdeti számunkra az örömhírt!
Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe.
Testvérem nem valami utánzat. Nem valami rossz hasonmás, nem valami dublőr, aki beugrik néha az ÚR ISten helyére, ha épp a földre kell jönni! NEM! A mai ige azt mondja, ő a láthatatlan Isten képe. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy amikor a keresztre nézünk, amikor a kereszten függő Jézusi testet szemléljük, akkor ott nem egy embert kell látnunk, nem egy ártatlan életet kell szemlélnünk! OTT A VALÓSÁGOS ISTEN, AKI MINDENT így minket is megteremtett, ő szenved a bűneinkért, a megkötözöttségeink ellen, és önmagában, az üdvösségünkért. Az ember ebbe belegondol és beleborzong. Lehet ez? Létezik, hogy az Isten ennyire kegyelmes, hogy tudja bűnben élünk és hogy szabadítást szerezzen földre száll és vállalja a bűnbánó, hozzá forduló ember minden fájdalmát a kereszten?
Hogy lehet ez? Testvérek, hogy működhet ez? Az ige azt írja: Krisztus az első, Krisztus mindennek a feje, Krisztus az egész világ ura, és neki van arra hatalma, hogy emberi testet vegyen fel, és van arra is hatalma, hogy értünk még szenvedjen is.
Döbbenetes ezt látni, de még döbbenetesebb azt látni, hogy miért szenvedett, miért halt meg a kereszten.
Azt írja az igénk: azért hogy békességet szerezzen.
Testvérek, ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra és nézzünk körül ebben a világban, és ne tekintsünk messze, nézzünk saját szívünkbe, vagy épp környezetünk, falunk, országunk helyzetébe. Mi az amire a legnagyobb szükségünk van. Mi az ami a legjobban hiányzik az életünkből. A pénz? Ugyan semmit nem old meg. A hatalom? Ugyan semmit nem javít meg. A dicsőség? Ugyan elszáll.
Mire van szüksége életünknek és ennek a bűntől megtört világnak leginkább. Testvérek békére. Békességre.
Arra van szükségünk leginkább, hogy meg tudjunk békülni, hogy le tudjuk tenni terheinket, búnkat, bajunkat, fájdalmainkat és megnyugodjunk végre. Mit mond az ige? Krisztus azért jött, hogy mindent mennyen és földön megbékéltessen önmagával. Hogy békét teremtsen az emberek között, és ami még fontosabb, hogy békét teremtsen végre Isten és az ember között.

Mert kedves testvérek, ahol béke van, ott előbb utóbb megjelenik a szeretet, ahol a szeretet van, ott előbb utóbb megjelenik az öröm, és ahol az öröm van, ott előbb utóbb megjelenik nyugalom és a boldogság is.
Ez tehát a mai igénk üzenete! Béküljetek meg egymással testvérek Krisztus keresztjére nézve, mert ő békességet szerzett mindenkinek, aki hozzá fordul bizalommal.

Ámen