Igehirdetési ige: Zsolt. 95 1-7
Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.
Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A mai vasárnap igéje, egy igazi, farsangi örömüzenet. Gyakran szokták mondani, túl sok a szomorú, az ítélő, a büntető ige a vasárnapi istentiszteleteken. Minden bizonnyal ezen kritikus hangoknak van alapja, azonban egészen biztos, hogy erre a mai igére mindezt nem lehet elmondani, sőt. Sőt ez a mai ige számomra megfogalmazza tisztán és világosan, milyennek kell lennie egy keresztyén embernek.
Olyan embernek, aki boldog, aki vidám, akinek van oka az örömre. Számomra ilyen egy keresztyén ember. Boldog és vidám ember, aki tudja minek örül. Aki nem csak úgy általában boldog, hanem határozottan egy dolognak örül és egy dolog az ami miatt, az ő szívét megtölti a vidámság. Az, hogy Krisztushoz tartozik. Ez ami örömünk egyedüli forrása. Sajnos a mai világ gyakran esik abba a hibába, hogy mindenben a rosszat, a szomorút látja meg és a szépre a jóra az örömtelire csak ritkán figyelünk fel. Milyen érdekes megfigyelni választások előtt a kampánycsendben elhangzó esti híradót.Én mindig élvezettel figyelem, hogy olyankor, amikor nem szabad politikai hírekről szólni, mennyi szép, mennyi kedves történet is belefér egy-egy híradásba. Akkor amikor ilyen szép üzenetet megfogalmaz böjt előestéjén az Isten igéje felénk, akkor viccesen úgy fogalmaztam magamban, hogy ez a mai vasárnap, a böjtöt megelőző kampánycsend vasárnapja. A böjt fájó, bűneinkkel szembesítő időszakát megelőzően a mai nap talán hosszú ideig utoljára, arra biztat örüljetek.
Jó ezt is látni testvérek! Jó látni azt, hogy lehet örülni, és azt hogy a keresztyén embernek van is minek örülnie.
1. Isten szabadító Isten
Első pontban a zsoltáros nem is akar másról beszélni, mint számára a legnagyobb örömről, hogy Isten szabadító Isten. Azt mondja ez az első dolog, ami miatt nekünk ma ujjongnunk kellene. Mert az Isten számon tart minket, odafigyel ránk, keresi az utat az életünkhöz és szabadítást kínál bűneinkből. Olyan érdekes azt is megfigyelni testvérek, hogy amikor az ember bajba kerül, amikor az ember valami nagyon rossz szituációba keveredik, akkor sosem akkor nyugszik meg, amikor megérkezik a segítség, hanem akkor, amikor már tudja útban van.
A zsoltáros is ezt éli át. Van oka az örömre, de nem azért mert ő már látta a szabadítót, hisz jól tudjuk, több száz évvel az előtt született, hogy Jézus meghirdette volna örök szabadításának örömüzenetét. A zsoltáros azért boldog, mert az Isten ígéretet tett rá, hogy el fog jönni. Ígéretet tett rá Noénak, amikor azt mondta az özönvíz után, többé az embert nem pusztítom el. Ígéretet tett Ábrahámnak, akkor amikor elhívta és megvallotta neki őszintén, a te utódod által nyer áldást a föld minden nemzetsége. Sorolhatnánk tovább azt a rengeteg képet amely átfonja tulajdonképpen az egész Ószövetséget és arról beszél, hogy a Messiás eljövetele közel.
A zsoltáros hitt az Úrnak és ez a hite, örömre adott okot. Hát mégsem lesz céltalanul vége az emberi életnek. Hát mégsem ér véget az élet ott, ahol az ember szíve utolsót dobban. Hát mégis lesz szabadító, aki minden életért küzdeni fog, aki elhozza az Új Jeruzsálem örömhírét. Van ok az örömre.
Nekünk a Messiást már ismerő embereknek még inkább van okunk az örömre. Mert mi nem csak várhatunk rá. Mi a Szentírás, az igehirdetés, az istentisztelet keretében, személyesen találkozhatunk is ezzel az életünket újra formáló Messiással. Amikor most az oltár előtt felolvasott igében ezt a példázatot hallottuk a magvetőről, akkor ott nem csak egy történetet hallottunk, és ez nagyon fontos, hanem benne az a Messiás szólított meg minket személyesen, akire az egész Ószövetség várt. Jézusban megjelent az üdvösség minden ember számára, óriási hír ez testvérek, és ha az életünkben másért nem is, csak ezért az egy hírért nekünk ma élő embereknek is van okunk az örömre.
2. „Kezében vannak a föld mélységei”
De nemcsak e miatt van okunk az örömre, hirdeti meg a zsoltáros üzenetét. Azt mondja nézünk körbe, nézzük szét a világban, nézzük meg mindazt, ami most évről évre pont ebben az időszakban indul el körülöttünk. Ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre, hogy az a világ, ami keretét adja az életünknek, ami nagyon gyakran csak díszletnek tűnik az élet sok gondja –baja között, az valóság. És csoda!Kedves Testvérek! Tudom, hogy ez a legtöbb embernek teljesen evidencia, főleg itt falun, de nekem például arra rácsodálkozni, hogy az ősszel a puha földbe elültetett tulipán hagymák képesek voltak minden zord időjárást átvészelve, ma már zöldjükkel megjelenni a föld felett, számomra ez csoda. Csoda az, hogy az élet milyen, csoda az, ahogy egy virág kinő a földből és életünket megszínezi. Csoda az, ahogy egy-egy szép tábla földben kinő a zöld, aztán szárba szökken és termést hoz. Csoda a Somló, amely itt terül el mellettünk.
Az egész életünket teli rajzolja csodás dolgokkal az Úr Isten. Ez a második örömforrás a zsoltáros szerint.
Arra rádöbbenni és azért hálát adni, hogy az Isten teremtménye lehet az ember és hogy minket nem zord tájra, hanem ilyen csodálatos vidékre teremtett.
Vagy felnézni az égre testvérek! Fiatal korom különös élménye volt mindig a barátokkal eltöltött idő után sötétben hazaballagni. Amikor már senki nincs az utcákon felnézni az égre és megcsodálni az Isten végtelenségét. Hogy micsoda óriás lehet ő hozzánk képest, aki ezt a világmindenséget létre tudta hozni.
Milyen szomorú, hogy a minket körülvevő világban, sokan nem látják meg az Istent. Milyen szomorú, hogy vagy természetesnek tartjuk a létezését, vagy azt gondoljuk, hogy magától jött létre.Testvérek ezek kifogások. Kifogások arra, hogy felismerjük van az embernél hatalmasabb és végtelenebb lény. AZ Úr Isten az, és nagy öröm, igaza van a zsoltárosnak, végtelenül nagy öröm és kiváltság az, hogy mi testvérek hozzá tartozhatunk. Hogy legalább mi tudjuk, hogy ki a teremtőnk. És ha másért nem is, legalább ezért van okunk az örömre testvérek, hogy Istenben az életünk Urát láthatjuk.Hogy mi nem bolyongunk a világban, hanem tartozunk valahova, az Isten országának közösségébe.
3. „Boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt."
Zárszóként annyit mond a zsoltáros, átgondolva a Messiási szabadítás csodáját és a teremtett világ szépségét, átgondolva a két kinyilatkoztatását az Istennek, az egyetemes kinyilatkoztatást, amelyben Isten a világ dolgain keresztül tárulkozik fel előttünk, és az igeit, ahol személyesen emberi formát öltve lép elénk, a zsoltáros egyszerű emberi ésszel felfogható konklúziót von. Számomra rettentően emberi ez a megnyilatkozás, de mégis csodálatos. Végiggondolva, milyen hatalmas a mi Istenünk, a mindenség Ura, és felismerve, hogy Megváltó érkezik ebbe a bűnnel teli világba! A zsoltáros csak ennyit mond konklúzióként: Jöjjetek! Boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk az Úr előtt!
Valóban az Isten közelében testvérek, amikor az ő nagyságát az ember valóban megéli, megtapasztalja, csak egy út van. Térdre rogyni és örömkönnyeket ejteni, hogy mégis kellek, mégis fontos vagyok, pont én? Pont én kellek az Úr Istennek, aki életével rá se szolgált erre? Holott semmi oka, semmi alapja nem lenne az Istennek arra, hogy pont engem, hogy pont minket hívjon el és szólítson meg.
Pál apostol ezt mondja a Fillipibelieknek: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom örüljetek!” És én is ezt hirdetem testvérek a mai vasárnap. Az Isten előtt már ne törődj semmivel. Az Isten előtt állva borulj térdre, nyisd ki a szívedet teljesen és örüljetek, mert az Úr szeret téged!
Szeret annyira, hogy Krisztusban minden bűnödet magára vette, minden bűnödet elfedezte, ott fenn a kereszten. Ő az ártatlan szenvedett érted. Nagy csoda ez. Ámen
A tavasz Nagyalásonyban az evangélikus gyülekezetben mindig összekapcsolódik a gyülekezeti házból a templomba való átköltözéssel, hisz télen a gyülekezeti ház ad otthont a vasárnapi Istentiszteleteknek.
A nagyalásonyi gyülekezetben régóta nagy kérdés, hogyan lehet megoldani a régi, nagy eszmei értékkel rendelkező iratok, anyakönyvek tárolását.
Olyan embernek, aki boldog, aki vidám, akinek van oka az örömre. Számomra ilyen egy keresztyén ember. Boldog és vidám ember, aki tudja minek örül. Aki nem csak úgy általában boldog, hanem határozottan egy dolognak örül és egy dolog az ami miatt, az ő szívét megtölti a vidámság. Az, hogy Krisztushoz tartozik. Ez ami örömünk egyedüli forrása. 
De nemcsak e miatt van okunk az örömre, hirdeti meg a zsoltáros üzenetét. Azt mondja nézünk körbe, nézzük szét a világban, nézzük meg mindazt, ami most évről évre pont ebben az időszakban indul el körülöttünk. Ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre, hogy az a világ, ami keretét adja az életünknek, ami nagyon gyakran csak díszletnek tűnik az élet sok gondja –baja között, az valóság. És csoda!
Milyen szomorú, hogy a minket körülvevő világban, sokan nem látják meg az Istent. Milyen szomorú, hogy vagy természetesnek tartjuk a létezését, vagy azt gondoljuk, hogy magától jött létre.Testvérek ezek kifogások. Kifogások arra, hogy felismerjük van az embernél hatalmasabb és végtelenebb lény. AZ Úr Isten az, és nagy öröm, igaza van a zsoltárosnak, végtelenül nagy öröm és kiváltság az, hogy mi testvérek hozzá tartozhatunk. Hogy legalább mi tudjuk, hogy ki a teremtőnk. És ha másért nem is, legalább ezért van okunk az örömre testvérek, hogy Istenben az életünk Urát láthatjuk.
Pál apostol ezt mondja a Fillipibelieknek: 
Az olykor kemény, válogatott kérdések hallatán, melyet egyházkerületünk felügyelője, mint moderátor tett fel a püspökjelölteknek, sokszor volt olyan érzése a hallgatóságnak, többről van itt szó, mint puszta püspökválasztásról.
A vita végén Ittzés János püspök szavai zárták a kerületi napot.