Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Miért indulnak el a pásztorok, miért indulnak el a bölcsek? Miért hagyják ott nyájukat, hagyják ott országukat és miért veszik a fáradtságot, hogy elmenjenek Jézus lába elé?
Ezen a mai estén látva a gyermekek szép műsorát és hallva a mai igét a megváltó ígéretéről engem ezek a kérdések foglalkoztatnak.
Az foglalkoztat, mi az-az ok, amiért az ember elindul Isten felé. Mi vagy ki mozgatja az embert abban a pillanatban, amikor aktívvá válik az Isten ügyével kapcsolatban.
A gyermekek előadásában jól látható volt három lépés, ami az embert Jézus elé vitte.
Első lépés:
A három lépés közül az első az angyal és a csillag megjelenése és üzenete volt történetünkben. És valóban amikor az Istent keressük, amikor az Isten közelébe akarunk jutni, akkor mindig ő lép közel hozzánk és küldi el életünkbe segítő angyalát egy-egy kedves ember képében, aki elindít minket a betlehemi istálló felé, vagy vezérlő csillagát egy esemény egy életünket megfordító hír hallatán, ami aztán Jézus bölcsője felé indít minket.
Számomra ez az első üzenete karácsony estéjének. Testvérem, az első lépést mindig Isten teszi. Isten kínálja fel az alkalmat, hogy keresztelőre hozd gyermekedet, Isten kínálja fel az alkalmat, hogy vasárnap el gyere templomba, Isten kínálja fel az alkalmat, hogy hozzá napjában imádkozzál, és hiszem Isten kegyelméből lehet az is, hogy ma itt karácsony este alkalom van az összegyülekezésre.
Az első lépést ő teszi, de vajon a másodikat ki?
Második lépés:
Ha újra a pásztorok és a bölcsek történetét vesszük alapul, jól látható, hogy a második lépés az emberé. Az ember dönt úgy, hogy elindul megnézni azt, amiről az angyal beszélt, amiről a csillag hírt hozott.
A második lépés az emberé, és ha ennek a lépésnek az igazi mélységét nézzük, akkor el kell csodálkoznunk. Mert akár hogyan is nézem a történeteinket, a második lépés mindkét esetben egyszerű, emberi gondolkodás eredménye.
Én azt hiszem idilli lenne azt gondolni, hogy a pásztorok vagy épp a három bölcs csak úgy minden mérlegelés nélkül indul útnak.
Szerintem ők nagyon is mérlegeltek. Hallva a zsidó király megszületésének hírét, egyszerű hasznosság elve alapján indultak útnak. A pásztorokat talán a kíváncsiság is hajtotta, ki lehet az, akiről az-az angyalforma fény beszélt, vajon tényleg a nagy király született meg!
De mivel emberek voltak szinte biztos felmerült egy másik gondolat is. Ha tényleg megszületett az évszázadok óta várt király, ha tényleg itt a megváltó, hát micsoda sansz elsőként a lába elé térdelni és fejet hajtani. Talán majd emlékezni fog ránk, talán kitörhetünk eddigi pásztor életünkből.
De a bölcseknél sem lehetett ez másként. Vajon nem a hasznosság vezette az ő szívüket is? Vajon nem azért indultak el, a jelre a zsidók királya után, mert szerettek volna egy jó, megbízható szövetségesre lelni, akit már gyermekkora óta ismernek és aki ha felnő majd jó partner lesz a birodalmak között?
És akkor amikor mi az Úr Istent keressük számtalanszor életünkben, amikor Isten elé lépünk életünk nehéz, fájdalmas, küzdelmes perceiben, amikor nincs már más segítségünk csak az Úr Istenhez fordulás, akkor nem ugyan az vezérel mindnyájunkat, a hasznosság? Hátha segít rajtunk, hátha hasznunk származik abból, hogy hozzá imádkozunk?
Az ember kedves testvérek ilyen! Így alakult, formálódott éveken át. A hasznot keresi mindenben. Az egyéni érdeket tartja szem előtt minden esetben. Legyen az emberek közötti kapcsolat, vagy legyen az Úr Istennel való kapcsolat.
Ami viszont egészen érdekes és ami igazán áldottá teszi a történetünket és ezt a mai estét, az a harmadik lépés.
Harmadik lépés:
Figyeljük csak meg, mi történik, amikor megérkeznek a pásztorok, megérkeznek a bölcsek és amikor Isten kegyelméből megérkezünk mi Nagyalásonyban élő evangélikus keresztyének Jézus betlehemi jászla elé.
Egészen addig, amíg az út tart, amíg az ember Jézus felé lépked, céllal vagy cél nélkül, jelt kapva, vagy csak egyszerű Karácsony esti istentiszteletre sietve, addig az egyszerű világi törvények, egyszerű emberi szabályok irányítják az ember életét. Addig az ösztönök, a megszokás, a haszon és kitudja még mi határoz meg minket.
Ami viszont sorsfordító, ami viszont emberi ésszerűséget változtató és megreformáló, az akkor történik, amikor megérkezünk végre Jézus el.
Olyan csodálatos látni a pásztorokat és a bölcseket Jézus előtt. Képzeljük el magunk előtt a helyzetet. Az angyalok hírül adták, hogy megváltó született. A pásztorok útra kelnek minden bizonnyal egy hosszú nehéz nap után és ahelyett, hogy királyi palotához érnének, egy ütött kopott istállóhoz vezet az útjuk! Hát ha én lettem volna az egyik pásztor, ha én találkoztam volna a királyomat várva, egy ütött kopott istálló mélyén fekvő kisgyermekkel!Hát egy hatalmas gúnyos nevetéssel percekig tartó bosszankodás közepette szidtam volna a társakat, akik rászedtek minderre az útra. És azonnal sarkon fordulva haza mentem volna.
És szerintem mindenki közülünk így tett volna!
De ehelyett mit csinálnak a pásztorok? Megérkeznek Jézus jászla elé, észre sem véve a körülményeket, a förtelmes hátteret, ránéznek Jézusra és kifordulva önmagukból letérdelnek és imádják a csecsemőt. De akkor sem látunk mást természetesen, ha a bölcsek útját szemléljük. Sőt talán náluk még megdöbbentőbb a helyzet, hisz királyi pompához szokott emberek ők, akik élete abból áll, hogy palotáról palotára járnak, és ők, akik talán még sohasem voltak istállóban, sohasem jártak ilyen elhagyatott és visszataszító helyen, belépnek az istállóba és a pásztorok mellé letelepedve imádják Jézust!
A harmadik lépésben fordul meg minden. A harmadik lépés, Jézussal való személyes találkozás változtat meg mindent. És ha most végignézed életed eddigi útját, testvérem te hányadik lépésnél tartasz? Érezted-e már életedben, hogy valami, vagy valaki megszólított, hogy Isten felé lépdelj? Érezted-e már életedben, hogy elindultál önszántadból, minden körülményt kizárva Jézus felé? Érezted-e már életedben, hogy Jézussal személyesen találkozva valami olyan boldogság fogott el, amilyent semmi más nem tud nyújtani?
Ha igen, tudd jó úton jársz és soha ne feledd, miért lépdelsz előre és előre.
Azért, mert Jézus személyében a mai igénk üzenete valósággá vált. Azért, mert Jézus az a megváltója életednek, aki közelében a bánat, a gyász, a megtört szív vigaszra lel, a kereső élet, a világi összefüggéseket kutató értelem megoldásra talál és az örömben, boldogságban élő lélek még jobban megelégedik.
Mert eljött Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez!
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése