Február 5. - püspökjelöltek bemutatkozása Veszprém megyében!

Kedves Testvérek!

Lehetőség van gyülekezetünkben arra, hogy akinek van kedve, meghallgassa most szombaton, Veszprémben a két püspökjelölt beszélgetését.
Aki szívesen részt venne ezen az alkalmon, kérem a Nagyalásonyi Lelkészi Hivatalban jelezze!

Vízkereszt után 3. vasárnap igehirdetése

Igehirdetési ige: 1Jn 3, 10-12

3,10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.

3,11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

3,12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.

  

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ki az Istennek tetsző ember? Ezt a kérdést teszi fel János apostol a ami igében, és bizony aki már gondolkodott életében arról, hogyan lehet megállni az Isten ítélőszéke előtt ama utolsó napon, az minden bizonnyal feltette már magának ezt a kérdést. Ki az Istennek tetsző ember? Hogyan élhetek úgy, hogy ő halálom napján szeretettel fogadjon?

A kérdés amióta világ a világ aktuális, és a keresztyénség körében mindig is sorsfordító volt! Természetesen jól tudta ezt a levél szerzője János is, és nem véletlen az, hogy ilyen szenvedélyes hangon, ilyen odaadó szavakkal beszél arról, mit kell tenni, mit kell cselekedni ahhoz, hogy Istennek tetsző életet élhessünk.

Hiszen látja és tapasztalja eltévedtek gyülekezete tagja Jézus mennybemenetele után. Nincs már biztos vezető akit követhetnek, nincs már biztos iránytű, amire mindig támaszkodhatnak.

Aki már járt túrázni és aki már túrázott úgy, hogy nem volt a kezében térkép, vagy modern szavakkal élve GPS, ami megmutatja a helyes utat, az persze tudja jól, hogy a helyes utat megtalálni, arra rátalálni nem is olyan egyszerű dolog. Bizony térkép nélkül eljutni egyik pontból a másikba szinte lehetetlen. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy teljesen az. Jól emlékszem előző tavasszal Prágában jártam barátaimmal, és mivel nem akartunk parkolásért túl sokat fizetni, úgy döntöttünk gyalog indulunk el a város másik oldalára. Azt szokták mondani, hogy Prága belvárosa roppan egyszerű hely, hiszen mindig arra kell menni, amerre a sok turista megy és én már jártam is jó pár évvel Prágában és szeretek, talán még tudok is tájékozódni, így hát a külső parkolóban volt egy térkép behatároltam hol vagyunk, megnéztem hova akarunk eljutni és bátran elindultam abba az irányba. Szinte száz százalékig biztos is voltam abban, az utolsó pillanatig, hogy jó irányba megyek, de akár hogy is mentünk, valahogy csak nem jött el végre az a tér, amit kerestünk. 

Egyszer aztán miután már magam is elbizonytalanodtam, megkérdeztem valakit, biztosan jó irányba megyünk-e? És számomra egészen döbbenetes élmény volt, hogy az ember elmosolyodott, rám nézett és azt mondta, pont az ellenkező irányba van.

És kedves testvérek valóban akkor amikor az Úr Istennel való kapcsolatról gondolkodunk, és arról, hogy hogyan lehet hozzá eljutni, hogyan lehet neki megfelelni, akkor sokszor érzem úgy, hogy mi is ilyen irányvesztett turisták vagyunk. És János apostol is ezt látta az első gyülekezeten. Elment a mester. Elment az a vezető aki irányította, vezette őket és most iránytű nélkül, térkép nélkül elbizonytalanodtak, talán még meg is rémültek, hogyan találunk nélküle el az Atyához? Hogyan tudunk ebben a földi világban igazságban és szeretetben élni? Olyanokká váltak, mint a szép jézusi példázatban a magok, akik útfélre esve, sziklák közé keveredve, tövisek közé esve, bár eljutott hozzájuk Krisztus örömhíre, de az a körülmények, az élet nehézségei, a megpróbáltatások tengerében nem tudott meggyökeresedni.

Az ilyen ember Jézust nem tudja megváltójaként elfogadni, hanem egy szép példának, hogyan kell élni.

Hogyan kell minden pillanatban e szerint élni. Hisz már egészen munkássága kezdetén, épp előző héten hallottuk az igét, képes volt engedni a szeretetnek, és borrá változtatta anyja kérésére a vizet. De hány és hány bibliai történet szól arról, hogy segített a betegeknek, hogy segített a vakoknak, hogy felkarolta a kitaszítottakat, hogy ételt adott az éhezőknek. Ő megvalósította életében a szeretetet, de az igazságot is. Mennyiszer állt ki az igazságért, amikor ártatlan embereket vádoltak meg, vagy rágalmaztak, amikor asszonyokat gyaláztak. 

A térkép nélküli ember látja Jézus hatalmas tetteit, sőt még azt is látja, hogy Jézus az emberek gonoszsága miatt kereszthalált halt, de azt már nem tudja megérteni és elfogadni, hogy győzött a halálon.

És itt hibázza el az ilyen ember az irányt. 
Mindig a golgotai kereszt lábánál dől el minden.
Ott minden vándorút, minden keresztyén túra sikeressé vagy sikertelenné válik. Nagy kérdése a keresztyén életünknek, felnézve a keresztre, ránézve Krisztus arcára mit látunk.

A bolyongó, célját elveszítő, vagy inkább még meg sem találó ember a keresztre nézve, csak egy szép példát lát, amit követni kell. Csak azt látja, ilyennek kéne nekem is lennem. Bűntelennek és tisztának.

És ezt követően tovább indul az útján és eljut önmagához, eljut önmaga vizsgálatához, bele néz a szívébe és azt a kérdést teszi fel magában, vajon én képes vagyok-e megtenni mindazt, amire Krisztus képes volt? Vajon képes vagyok én is bűntelen életet élni? Vajon képes vagyok úgy élni, hogy ne bántsak meg mást, hogy ne káromoljak mást, hogy ne gúnyoljak mást, hogy ne sértsek meg mást, hogy ne tegyek kárt a másikban?

Az útkeresők második állomása akarva akaratlan mindig az őszinte, kendőzetlen, hazugságok nélküli magunkba nézés és fájó beismerés. Mindazt, amit Jézus tett, mindazt ahogy Jézus járta az útját, bűntelenül, bűn nélkül az-az ember számára sajnos járhatatlan út. Mert az ember erre nem képes. És ennek a gondolatnak a beismerésével és kimondásával az útkeresés utolsó állomásához értünk el. A szomorú és csüggedt beismeréshez, hogy visszajutottunk a kezdőkörbe. Hogy nem jutottunk előre!
 Milyen kegyetlenül rossz érzés ez testvérek! Nem tudom tapasztalták-e már életükben, én egyszer Pécsen az erdőben tévedtem el barátaimmal. Amikor az ember megy és megy, majd egy idő után arra lesz figyelmes, hogy ezt a farakást már mintha látta volna. És körbenéz és döbben rá, hogy 1 óra járás után visszatért ugyan oda, ahonnan elindult.

És gyakran kell nekünk Istent kereső embereknek is ezt a fájó élményt megélni. Körbe járunk és nem jutunk előre.

Ilyenkor három lehetősége van az embernek. Az egyik, hogy elcsüggedve, belefáradva az útba, hazaindul eredmény nélkül. Hányan vannak ebben a világban így, akik feladták az Istenkeresés útját.

A második lehetőség, hogy ismét nekiállunk az útnak, újra pontos cél, működő iránytű, helyes térkép nélkül. Nyilván való, hogy ez újra eredménytelen próbálkozás lesz.

A harmadik lehetőség testvérek, hogy az ember megáll, végigtekint eddigi életén, és imára kulcsolva a kezét azt kéri Istentől jöjjön és segítsen a célt meglelni.

Ha ilyen lélekkel indulunk Ismét útnak, akkor első állomásként az égre nézve, akkor az Úr Isten igéje által megnyitja szemünket és már nem azt a Jézust látjuk, aki embereket gyógyított, aki kirekesztetteket, fogadott be, aki éhezőknek adott enni, és aki példát adva meghalt a kereszten, hanem valaki egészen mást látunk. Az Istenben reménykedő, önmagában megcsömörlött ember, másodszorra felnézve az égre, már azt a Krisztust látja, aki engem gyógyított meg, aki engem fogadott be és aki nekem adott enni, és aki értem halt meg a kereszten azért, hogy nekem, aki őszintén elé állok bűneimmel örök életet szerezzen.

Ezt a Krisztust megismerve, ezt a Krisztust szívünkbe zárva tovább indulva az úton második állomásként az ember akarva akaratlan magába néz, ránéz önmagára és megdöbbenve kell tapasztalnia, hogy új ember lett. Hogy már nem azt látja, mint az előző próbálkozáskor. Hanem valaki egészen mást. Bár még mindig ezer és ezer bűn terheli az életét, de már nincs a halálnak hatalma rajta, már nincs a gonosznak diadala, mert élete Krisztus kezében van, aki elé naponként a bűnöket letéve, naponként új életet ad szeretete csodájából.

És ezt megtapasztalva, ezt a mérhetetlen ember számára felfoghatatlan kegyelmet megtapasztalva aztán az ember képes tovább lépni és utolsó állomásként elérni oda, ahol még sohasem járt. Az igazság és a szeretet birodalmába. Ahol az ember körbenézve már nem a saját búját baját látja, nem saját gondjait, bajait látja, hanem a mások búját baját, a mások gondját és bánatát.

És ezzel, hogy az ember meglátja a másik embert, meglátja a mellette fekvőt a földön elérte Krisztus a célját. Elért életünkben oda, ahonnan már nincs visszaút, ahonnan már egyenes az út az üdvösség örök országába. Testvéreim induljunk útnak, induljunk el most mi is Isten országa felé. De ne feledjük soha, célunkat akkor érhetjük el, ha a keresztnél jó irányba folytatjuk vándorutunkat.

Ámen

Nemesszalóki Ökumenikus Istentisztelet!

A nemesszalóki római katolikus templomban gyülekezetek az elcsendesedni vágyó keresztyén testvérek 2011. január 20-án 17 órára.

Az Istentiszteleten a házigazda Árus Kovács Gábor római katolikus plébános mellett a liturgia szolgálatában vett részt a helyi református közösség lelkipásztora, valamint a nemesszalókiak evangélikus lelkésze.

Az igehirdetés szolgálatát Pongrácz Máté végezte, és az Ökumenikus imahét mottójául választott igéről beszélt a három felekezet híveinek. (ApCsel 2)

Az apostoli tanítás, a közösség, a kenyér megtörése és az imádság fontossága volt az igehirdetés fő mondanivalója, hisz már az első gyülekezetet Jeruzsálemben is erre a négy pillérre építette fel gyülekezeti életét. 

E nélkül a négy pillér nélkül életünk csak gyengül, erőtlenedik, viszont ennek tudatos használata által növekedhet és az Istennel való kapcsolat erősödhet. 

A közös éneklés és imádság után az egy Istenhez tartozás örömével tértek haza a testvérek otthonaikba.

Keresztyén közösség Nagyalásonyban!

2011. január 19-én istentiszteleti alkalomra hívogatta az evangélikus templom harangja a helyben és környéken lakó embereket. A szokottól eltérően azonban ezen a szerdai napon nemcsak evangélikus testvérek, hanem református és római katolikus gyülekezeti tagok is meghallották a falu közepén tornyosuló torony harangját, hiszen ökumenikus alkalomra hívogatta a híveket!

Az ökumené Nagyalásonyban nagy hagyományokra tekint vissza. Régóta megfogalmazódott már a vágy a gyülekezetek közösségében, hogy az évben több alkalommal is együtt dicsérjék Isten nevét.

A protestáns közösség szoros baráti kapcsolatára jól példa, a havonta egyszer egymás templomának felkínálása az adott felekezetű Istentisztelet megtartására. Évtizedek óta tartják minden hónap első vasárnapján Istentiszteletüket a nagyalásonyi és dabronyi reformátusok az evangélikus templomban és a nyárádi evangélikusok a református templomban.

De a protestáns összetartozás ereje, a római katolikus testvérek mellett válik igazán értékessé, hisz a három felekezet közösen tudja a keresők, a kételkedők, a hitükben meggyengültek felé mutatni, bár sokszínű az egyház, de az Ura és Istene egy, az a szerető Isten, aki kezében tartja életünket!

A három lelkész közös liturgiai szolgálata és Kovács Elemér református lelkipásztor szószéki szolgálata tovább erősítette a keresztyének összetartozásának vágyát, és bízzunk benne, hogy az Isten kegyelméből sok ilyen alkalom fogja az elkövetkező időkben váltani egymást, ahol mindenki megőrizve saját értékeit és identitását, egységben tudja dicsérni Isten nevét!

(Pongrácz Máté)

Ökumenikus Imahét alkalmai gyülekezeteinkben!

Kedves Testvérek várunk mindenkit szeretettel az Ökumenikus Imahét nagyalásonyi és nemesszalóki alkalmaira:

2011. január 19. (17 óra) - Nagyalásony Evangélikus Templom - ökumenikus Istentisztelet
igét hirdet: Kovács Elemér (református lelkipásztor)


2011. január 20. (17 óra) - Nemesszalók Római Katolikus Templom - ökumenikus Istentisztelet
igét hirdet: Pongrácz Máté (evangélikus lelkész)

Szemerei János püspökjelölt bemutatkozó levele!

„Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Rm 9,16)

Gyökereim

1963-ban születtem a Fejér megyei Lajoskomáromban, egy tízgyermekes család hetedik tagjaként.

Édesapám kertész agronómusként dolgozott, édesanyám főállású édesanyaként a nagy családot látta el. Mindketten kántori szolgálatot végeztek a lajoskomáromi gyülekezetben.

Felmenőim között találhatók dunántúli német és magyar ajkú, de alföldi szlovák evangélikusok is. 

Tanulmányaim

Általános iskolába szülőfalumban jártam, a középiskolát Székesfehérváron, a Ságvári Endre Gép és Híradástechnikai Szakközépiskola számítástechnikai tagozatán végeztem. 

1982-ban jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Tanulmányaim befejeztével 1987-ben szigorlatoztam. 

Családom

1987-ben kötöttem házasságot Szigethy Enikővel. Feleségem gyógypedagógus, vak szakos tanár.

Jelenleg a dél-dunántúli régióban élő felnőtt vakok és gyengénlátók rehabilitációját segítő Ki-Látás Alapítvány szakmai vezetője. E mellett részmunkaidőben vak és szellemi fogyatékos gyermekek utazó tanáraként dolgozik. Három gyermekünk: Márton (1988) és Eszter (1989) Budapesten egyetemista, Gergő (1993) pedig Kaposváron középiskolás. 

Lelkészi szolgálatom

Tordas-Gyúró 1987-1994

Dr. Nagy Gyula püspök 1987 júliusában ordinált, majd a Fejér megyei Tordasra helyezett segédlelkésznek. Megbízásom a szomszédos Gyúró gondozására is kiterjedt. Mindkét gyülekezetben megválasztottak, és be is iktattak. A lelkészi szolgálat mellett bőségesen volt alkalmam belekóstolni a „gyakorlati teológiába” is. Ottlétem ideje alatt renováltuk mindkét gyülekezet templomát, és mindkét parókián komoly korszerűsítési munkákat végeztünk el. A két gyülekezetben eltöltött hét gyönyörű év élményei, emlékei folyamatosan kísérnek.

Kaposvár 1994-től

1994-ben a kaposvári evangélikusok meghívására a somogyi megyeszékhelyre kerültem lelkésznek. Fizikai és lelki építkezést egyszerre kellett végezni. Első feladatul egy közösségi élet gyakorlására alkalmas gyülekezeti házat kellett kialakítanunk, ami a gyülekezetnek a templomépítés óta dédelgetett terve volt. A régi parókia átalakításával, és egy új lelkészlakás létesítésével sikerült kialakítani egy kedves gyülekezeti központot, amelyet azóta gyermekek, énekkarosok, bibliaórások és ifjak csoportjai népesítenek be. A lelkész igazi örömét az adja, amikor a rá bízottak megértenek és megéreznek valamit Isten szeretetéből. Ezért nagy öröm számomra, hogy gyülekezetünkből három fiatal tanul az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, egy negyedik pedig most készül felvételizni. 

Főiskolai oktatásban

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola közötti megállapodás alapján kihelyezett evangélikus hitoktatóképző szak működött Kaposváron. Ennek a tagozatnak kilenc évig (1994-2003-ig) tanára, tagozatvezetője és egyszemélyi felelőse voltam. A hitoktató jelölteknek bibliai, egyháztörténeti, egyházismereti, rendszeres és gyakorlati tárgyakat, valamint hitvallási irataink ismeretét tanítottam. Végzőseink valamennyien megállták helyüket az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzorai által tartott záróvizsgán. Büszke vagyok arra, hogy ezt a kicsi, vezetésem alatt működő tagozatot a MAB 2001-ben komoly vizsgálat után akkreditálta. Sajnos a  tagozat nem volt rentábilis, ezért a képzést 2003-ban megszüntettük.  

Esperesi szolgálatom

A Somogy-Zalai Egyházmegye gyülekezetei először 2000-ben választottak esperessé. Székfoglalómban a bizalom erősítését, a tiszta viszonyok kialakítását és a hatékonyabb működés segítését jelöltem meg kiemelt teendőként.

E szerint élünk. Egyházmegyénkben őszinte kommunikáció és bizalmi légkör van. Sikerült felszámolni a gyülekezeteinkben észlelt összes beteg helyzetet. A problémákat nem söpörtük a szőnyeg alá, hanem kezeltük. Úgy ítélem meg, hogy gyülekezeteink hatékonyabb működéséhez is komoly segítséget tudtunk nyújtani. Gyülekezeteink és lelkészeink a szakmai ismeretet igénylő területeken igénybe vehették az egyházmegye által felkért (és részben finanszírozott) segítőket, pl. az adminisztráció, az adóbevallások, valamint a beruházásaik területén. Gyülekezet-centrikus gondolkodásom szerint az egyházban mindennek a ránk bízott emberekért, és velük harmóniában kell történnie. Ezért kényszerültem arra, hogy szót emeljek a liturgiai reform egyoldalúsága, és a gyülekezeti tagok érzékenységének rendszeres figyelmen kívül hagyása ellen. A 2006-os általános tisztújítás alkalmával egyházmegyénk gyülekezeteinek egyhangú támogatása újabb hat évre esperessé választott. Jelenleg egyházkerületünkben én vagyok az egyetlen esperes, aki második ciklusban, immár 11. éve végzem ezt a szolgálatot.

A közelmúltban két országos jelentőségű ügy helyes irányba terelésében vállaltam szerepet.

A Szolidaritási Alap bevezetése gyülekezetek tucatjait lehetetlenítette volna el. Egyházmegyénk lelkészeivel közösen egy működőképes, „gyülekezetbarát” megoldást ajánlottunk a törvényalkotók figyelmébe.

Az MVH-s pályázatok ügyében egyházmegyénk elnökségének kezdeményezésével (kerületünk elnökségének és egyházmegyéinek támogatásával) sikerült a zsinaton elérni egy olyan döntést, ami a nyertes gyülekezeteknek kaput nyitott a pályázatokon elnyert több, mint  700 millió Ft-os pályázati összeg gyülekezeti felhasználására. E nélkül a már elnyert támogatások elvesztek volna!                             

Országos presbitériumi tagság

Egyházunk legfőbb végrehajtó testületében 2006-tól, a kerület lelkészi képviselőjeként veszek részt. Ebben a szolgálatban közelről látom egyházunk működését, gazdálkodását, döntéshozatali mechanizmusait. Azóta folyamatos rálátásom van minden fontos és aktuális közegyházi ügyre.  

További információk:

- ha többet szeretne tudni rólam és gondolkodásomról

- ha érdekli, milyen más közegyházi, társadalmi szolgálatokat végeztem

- ha szívesen olvasna publikációimból és igehirdetéseimből

- ha kíváncsi püspökjelölti terveimre,

akkor tekintse meg a www.szemereijanos.hu címen elérhető honlapomat.

Tisztelettel: Szemerei János

Bencze András püspökjelölt bemutatkozó levele!

„A vadállatokat inkább ösztökéljétek, 

hogy sírommá váljanak, és semmit ne 

hagyjanak meg testemből, 

nehogy halottként 

bárkinek terhére legyek.” 

Ignatios levele a Rómaiaknak.

Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Bemutatkozásomat Antóchia második püspökének, Ignatiosnak szavaival kezdem, aki leveleiben bizonyságot tesz a püspöki szolgálat Jézustól kapott küldetéséről, és akinek leveleiben a püspöki, presbiteri, diakónusi tisztség egysége, egymásra épült szolgálata is hangsúlyt kap. Egyházszervezeti modellje mellett inkább példa számomra az Ignatiosban élő vágy, hogy sem életében, sem halálában Krisztust el ne takarja.  

Családom

Budapesten születtem 1960. november 5-én, négygyermekes család harmadik gyermekeként. Ha áldásokról emlékezem meg – ha nem is ezer ízig – ám három nemzedékre visszalátok, és hálával fedezem fel magamban és testvéreimben szüleim, nagyszüleim örökségét. A lelkészi hivatást, mint példát és életformát, is tőlük kaptam. A Biblia-olvasás, az imádság, a vendégszeretet és az alázattal ékesített elkötelezettség példái ők számunkra.

Hálás vagyok Istennek, hogy ifjúkori élményeimet újra átélhetem feleségem és gyermekeim körében. 1988-ban kötöttünk házasságot Varga Tímeával. Feleségem tanító. Iskolai munkája mellett hitoktatóként szolgál gyülekezetünkben. Gyermekeink közül Réka gyógyszerész-hallgató, Veronika tanítóképzőbe jár Budapesten. Anna Rebeka idén a gimnázium 9. osztályát végzi.

Nemcsak egyéni életemben, hanem szolgálatomban is meghatározó számomra a család. Ezért köszönetet mondok az Úrnak, hogy elhivatásomat erősítik és gazdagítják gyermekeink, és hogy a Házas Hétvége Lelkiségi Mozgalmon keresztül feleségemmel közösen tapasztaltuk meg a Lélek egybeszerkesztő erejét.  

Gyülekezet

Isten háza népébe hívott engem keresztségemben, és ezt a konfirmációban is megerősítette. Így vált családom mellett családommá mindenkori gyülekezetem. Hálás vagyok Istennek azért, mert Lélekkel megáldott emberekkel vett körül ebben a tágabb családban is. Ők tudatosságot, gondolkodó, gyakorlati keresztyénséget adtak például. A kelenföldi gyülekezet mellett a fóti kántorképző tanfolyam volt lelki formálódásom helye.

Székesfehérvárra kerülvén Nagy Tibor elődöm áldott munkájára építve gyülekezeti alkalmak mellett házi bibliaórákat is szerveztünk. Ebben az időben ugyanis nem volt a gyülekezetnek saját otthona. Ma több mint harminc munkatársunk van. A hittanórákon kívül tíz közösség működik a gyülekezetben. Az elmúlt években öt fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. A szórványmunka is megerősödött. Az elmúlt huszonhat évben felépítettük gyülekezeti házunkat, templomunk teljesen megújult, orgonát építettünk, létrehoztuk az Egymásért Élni Alapítványt, amely jelentős szociális munkát végez, és családi napközit indítottuk el. Tizenöt éve negyedévente kiadjuk gyülekezeti körlevelünket. Testvéri kapcsolatot ápolunk a finnországi és a németországi testvérgyülekezeteinkkel. Ezek a szolgálatok szükségszerűen erősítik a gyülekezeti közösséget, és csak úgy működhetnek, ha Krisztustól kapott hivatással, egymás iránti szeretettel dolgozunk tudva, hogy eszközök vagyunk Isten országának építésében.  

Elhívatás

Ha visszatekintek lelkészi indulásomra, csakugyan arra kaptam elhívatást, amit a fehérvári gyülekezetben próbálunk megélni: Jó Jézus körül együtt lenni. A régi elhívás nem változott, a szavak tartalma kapott pontosabb értelmet. Amit régebben kellemesnek, kívánatosnak mondtam – a jót –, azt most inkább üdvösségesnek, jövőre tekintőnek, a valósághoz igazodónak mondanám. Azért ma is hozzátartozik ehhez lehetőség szerint a derű, a vitalitás.

Iskoláimat Budapesten végeztem. A József Attila Gimnáziumban tettem érettségi vizsgát. Az Evangélikus Teológiai Akadémia végzése mellett szereztem középfokú nyelvvizsgát francia nyelvből. Teológiai évfolyamtársaim körében formálta Isten a hitemet, személyiségemet.

Magaménak érzem, amit Pál apostolnak így mondott az Úr: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2.Kor 12:9). Lelkésszé dr. Nagy Gyula püspök avatott 1984 augusztusában. Fiatal lelkészként szerkesztettem az Evangélikus Élet ifjúsági rovatát, az egyházmegye ifjúsági majd missziói előadója voltam. A Mevisz alakuló ülésein vettem részt Budapesten, Szegeden és Székesfehérváron. Az 1989-90-es tanévben ösztöndíjat nyertem Genfbe, ahol egyháztörténeti és újszövetségi előadásokat hallgattam. Hazatérve a Zsinat tagja lettem. A második ciklusban a szolgálati bizottság elnöki tisztét is betöltöttem. 2000-től – esperesi szolgálatom miatt – nem vállaltam a zsinati tagságot. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem szabad az egyházban tisztségeket halmozni, hanem a feladatokat meg kell osztanunk egymás között. 2006-ig egyházmegyénk esperese voltam. Ez a szolgálat érdekes kihívások elé állított, ezen keresztül Isten sok értékes emberrel ajándékozott meg, és megmutatta, hogy ha én tehetetlen vagyok is, Őneki nincs lehetetlen. Több, régóta konfliktusos helyzetből mutatott kiutat úgy, hogy közben az egymás iránti szeretetet megőrizte bennünk. A következő ciklusban nem vállaltam az újbóli jelölést. Úgy véltem, hogy váltott emberekkel lendületesebben működhetnek az egyházmegyék, és láttam, hogy az esperesi szolgálatom mellett hátrányt szenved gyülekezeti szolgálatom, elsősorban a személyes lelkigondozás.

A most folyó ciklusban egyházmegyénket képviselem az egyházkerületi közgyűlésen. Az utóbbi másfél évben püspök-helyettesként újból bekapcsolódtam az Esperesi Tanács munkájába.  

Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban!

Röviden igyekeztem bemutatkozni abban a tudatban, hogy nem én végeztem, amit végeztem, hanem Krisztusnak bennem élő Lelke. Egyedül Ő tesz alkalmassá minket a szolgálatra. Hogy a püspöki szolgálatra jelöltséget kaptam, azt a reményt is kelti bennem, hogy minden hibám ellenére meglátszódik rajtam a Krisztus dicsősége. Hála legyen ezért Istennek! Őbenne bízva fogadtam el a jelöltséget. 

Erős vár a mi Istenünk!
Székesfehérvár, 2011. január 9.
Bencze András lelkész

Márciusban püspököt választ a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület!

A püspökválasztással kapcsolatos közleményből kiderült, hogy Ittzés János püspök nyugdíjba vonulása miatt püspökválasztásra kerül sor egyházkerületünkben. A 2011. január 8-án Révfülöpön tartott rendkívüli közgyűlésen jóváhagyták a beérkezett jelölések közül Bencze András székesfehérvári lelkész és Szemerei János kaposvári lelkész jelöléseit.  A gyülekezetekben, így a Nagyalásony-Dabrony-Nemesszalók Társult Evangélikus Egyházközségben is 2011. március 17. és 27. között kerül sor a választásra.  A két püspökjelölt bemutatkozó életrajzát a következő napokban olvashatják a gyülekezet honlapján. A püspökjelöltek fóruma megyénkben kétszer is megtörténik: Február 5. szombat - 16.00 óra Veszprém Február 26. szombat - 14.00 óra Pápa (Egyházkerületi nap keretében)

Gyerekóra - Nagyalásonyban!

Kedves Szülők! Kedves Gyerekek!

Az új évben a karácsonyi ünnepekre való készülés befejeztével újra indul az ősszel már életre hívott gyerekóra péntek esténként 18 órától a Gyülekezeti Házban! Minden Általános Iskolás gyermeket várunk, aki szívesen lenne közösségben, szívesen énekelne, játszana és beszélgetne az Úr Isten dolgairól!

Első alkalmunk január 7-én pénteken lesz a konfirmációs óra után!

Mindenkit szeretettel várunk!

Karácsonyesti Betlehemezés Nagyalásonyban!

Karácsony Esti prédikáció!

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Miért indulnak el a pásztorok, miért indulnak el a bölcsek? Miért hagyják ott nyájukat, hagyják ott országukat és miért veszik a fáradtságot, hogy elmenjenek Jézus lába elé?

Ezen a mai estén látva a gyermekek szép műsorát és hallva a mai igét a megváltó ígéretéről engem ezek a kérdések foglalkoztatnak.

Az foglalkoztat, mi az-az ok, amiért az ember elindul Isten felé. Mi vagy ki mozgatja az embert abban a pillanatban, amikor aktívvá válik az Isten ügyével kapcsolatban.

A gyermekek előadásában jól látható volt három lépés, ami az embert Jézus elé vitte.

Első lépés:

A három lépés közül az első az angyal és a csillag megjelenése és üzenete volt történetünkben. És valóban amikor az Istent keressük, amikor az Isten közelébe akarunk jutni, akkor mindig ő lép közel hozzánk és küldi el életünkbe segítő angyalát egy-egy kedves ember képében, aki elindít minket a betlehemi istálló felé, vagy vezérlő csillagát egy esemény egy életünket megfordító hír hallatán, ami aztán Jézus bölcsője felé indít minket.

Számomra ez az első üzenete karácsony estéjének. Testvérem, az első lépést mindig Isten teszi. Isten kínálja fel az alkalmat, hogy keresztelőre hozd gyermekedet, Isten kínálja fel az alkalmat, hogy vasárnap el gyere templomba, Isten kínálja fel az alkalmat, hogy hozzá napjában imádkozzál, és hiszem Isten kegyelméből lehet az is, hogy ma itt karácsony este alkalom van az összegyülekezésre.

Az első lépést ő teszi, de vajon a másodikat ki?

Második lépés:

Ha újra a pásztorok és a bölcsek történetét vesszük alapul, jól látható, hogy a második lépés az emberé. Az ember dönt úgy, hogy elindul megnézni azt, amiről az angyal beszélt, amiről a csillag hírt hozott.

A második lépés az emberé, és ha ennek a lépésnek az igazi mélységét nézzük, akkor el kell csodálkoznunk. Mert akár hogyan is nézem a történeteinket, a második lépés mindkét esetben egyszerű, emberi gondolkodás eredménye.

Én azt hiszem idilli lenne azt gondolni, hogy a pásztorok vagy épp a három bölcs csak úgy minden mérlegelés nélkül indul útnak.

Szerintem ők nagyon is mérlegeltek. Hallva a zsidó király megszületésének hírét, egyszerű hasznosság elve alapján indultak útnak. A pásztorokat talán a kíváncsiság is hajtotta, ki lehet az, akiről az-az angyalforma fény beszélt, vajon tényleg a nagy király született meg!

De mivel emberek voltak szinte biztos felmerült egy másik gondolat is. Ha tényleg megszületett az évszázadok óta várt király, ha tényleg itt a megváltó, hát micsoda sansz elsőként a lába elé térdelni és fejet hajtani. Talán majd emlékezni fog ránk, talán kitörhetünk eddigi pásztor életünkből.

De a bölcseknél sem lehetett ez másként. Vajon nem a hasznosság vezette az ő szívüket is? Vajon nem azért indultak el, a jelre a zsidók királya után, mert szerettek volna egy jó, megbízható szövetségesre lelni, akit már gyermekkora óta ismernek és aki ha felnő majd jó partner lesz a birodalmak között?

És akkor amikor mi az Úr Istent keressük számtalanszor életünkben, amikor Isten elé lépünk életünk nehéz, fájdalmas, küzdelmes perceiben, amikor nincs már más segítségünk csak az Úr Istenhez fordulás, akkor nem ugyan az vezérel mindnyájunkat, a hasznosság? Hátha segít rajtunk, hátha hasznunk származik abból, hogy hozzá imádkozunk?

Az ember kedves testvérek ilyen! Így alakult, formálódott éveken át. A hasznot keresi mindenben. Az egyéni érdeket tartja szem előtt minden esetben. Legyen az emberek közötti kapcsolat, vagy legyen az Úr Istennel való kapcsolat.

Ami viszont egészen érdekes és ami igazán áldottá teszi a történetünket és ezt a mai estét, az a harmadik lépés.

Harmadik lépés:

Figyeljük csak meg, mi történik, amikor megérkeznek a pásztorok, megérkeznek a bölcsek és amikor Isten kegyelméből megérkezünk mi Nagyalásonyban élő evangélikus keresztyének Jézus betlehemi jászla elé.

Egészen addig, amíg az út tart, amíg az ember Jézus felé lépked, céllal vagy cél nélkül, jelt kapva, vagy csak egyszerű Karácsony esti istentiszteletre sietve, addig az egyszerű világi törvények, egyszerű emberi szabályok irányítják az ember életét. Addig az ösztönök, a megszokás, a haszon és kitudja még mi határoz meg minket.

Ami viszont sorsfordító, ami viszont emberi ésszerűséget változtató és megreformáló, az akkor történik, amikor megérkezünk végre Jézus el.

Olyan csodálatos látni a pásztorokat és a bölcseket Jézus előtt. Képzeljük el magunk előtt a helyzetet. Az angyalok hírül adták, hogy megváltó született. A pásztorok útra kelnek minden bizonnyal egy hosszú nehéz nap után és ahelyett, hogy királyi palotához érnének, egy ütött kopott istállóhoz vezet az útjuk! Hát ha én lettem volna az egyik pásztor, ha én találkoztam volna a királyomat várva, egy ütött kopott istálló mélyén fekvő kisgyermekkel!Hát egy hatalmas gúnyos nevetéssel percekig tartó bosszankodás közepette szidtam volna a társakat, akik rászedtek minderre az útra. És azonnal sarkon fordulva haza mentem volna.

És szerintem mindenki közülünk így tett volna!

De ehelyett mit csinálnak a pásztorok? Megérkeznek Jézus jászla elé, észre sem véve a körülményeket, a förtelmes hátteret, ránéznek Jézusra és kifordulva önmagukból letérdelnek és imádják a csecsemőt. De akkor sem látunk mást természetesen, ha a bölcsek útját szemléljük. Sőt talán náluk még megdöbbentőbb a helyzet, hisz királyi pompához szokott emberek ők, akik élete abból áll, hogy palotáról palotára járnak, és ők, akik talán még sohasem voltak istállóban, sohasem jártak ilyen elhagyatott és visszataszító helyen, belépnek az istállóba és a pásztorok mellé letelepedve imádják Jézust!

A harmadik lépésben fordul meg minden. A harmadik lépés, Jézussal való személyes találkozás változtat meg mindent. És ha most végignézed életed eddigi útját, testvérem te hányadik lépésnél tartasz? Érezted-e már életedben, hogy valami, vagy valaki megszólított, hogy Isten felé lépdelj? Érezted-e már életedben, hogy elindultál önszántadból, minden körülményt kizárva Jézus felé? Érezted-e már életedben, hogy Jézussal személyesen találkozva valami olyan boldogság fogott el, amilyent semmi más nem tud nyújtani?

Ha igen, tudd jó úton jársz és soha ne feledd, miért lépdelsz előre és előre.

Azért, mert Jézus személyében a mai igénk üzenete valósággá vált. Azért, mert Jézus az a megváltója életednek, aki közelében a bánat, a gyász, a megtört szív vigaszra lel, a kereső élet, a világi összefüggéseket kutató értelem megoldásra talál és az örömben, boldogságban élő lélek még jobban megelégedik.

Mert eljött Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez!

Ámen

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK 

MINDEN KEDVES GYÜLEKEZETI TAGUNKNAK ÉS OLVASÓNKNAK!

Karácsonyi készülődés Nemesszalókon!

Szerdán délután karácsonyi próbára és karácsonyfa díszítésre gyűltek össze a nemesszalóki gyerekek az evangélikus templomban! A szinte hiány nélkül szereplő hittanosok, több napja próbálnak lelkesen egy betlehemes történetet, hogy Karácsony Estéjére felkészültek legyenek a műsor előadására. Őket a gyülekezetben tavaly konfirmálkodottak és régi nagy ifisek is kiegészítették, így egy sokszínű és tág korosztályú szereplőgárdával találkozhat mindenki, aki pénteken délután ellátogat a nemesszalóki evangélikus templomba! Hogy mikor lesznek pontosan ünnepi Istentiszteleteink, azt az alábbiakban közöljük:

2010. december 24. (péntek)    - Karácsony este            - 15.30 (gyermekműsorral)

2010. december 26. (vasárnap) - Karácsony 2. ünnepe   - 11.00 (úrvacsora)

2010. december 31. (péntek)    - Óév este                      - 15.30 (igét hirdet: Weltler Gábor ev. lelkész)

2011. január 1. (szombat)         - Újév napja                   - 15.30 (igét hirdet: Pongrácz Máté)

2011. január 2. (vasárnap)        - Esztendő első vas.        - 14.00 (igét hirdet: Győri Boglárka teol. hallgató)

Karácsonyi készülődés Nagyalásonyban!

Ünnepi Istentiszteleteink időpontja Nagyalásonyban:

2010. december 24. - Karácsony Esti Istentisztelet 18 órától az evangélikus templomban  

                                                   (gyermekműsorral)

2010. december 25. - Karácsony 1. ünnepének Istentisztelete 10 órától a templomban 

                                                   (úrvacsora)

2010. december 26. - Karácsony 2. ünnepének Istentisztelete 14 órától 

                                                   (református Istentisztelet)

2010. december 31. - Óév esti Istentisztelet 18 órától 

                                                   (igét hirdet: Weltler Gábor evangélikus lelkész)

2011. január 1.          - Újév napi Istentisztelet 10 órától a gyülekezeti házban

Istentisztelettel egybekötött szeretetvendégség Nemesszalókon!

Bár Nemesszalókon csak minden első és harmadik vasárnap van istentiszteleti alkalom, most mégis szép számmal jelentek meg az evangélikus testvérek a második vasárnap is a gyülekezeti teremben, hisz Istentisztelettel egybekötött szeretetvendégségre voltak hivatalosak.

Az alkalom 2010. december 12-én 13.30-kor kezdődött Istentisztelettel, ahol Isten igéjét Szemerei János a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette.
A liturgia szolgálatában a helyi beosztott lelkész, Pongrácz Máté segédkezett. Az Istentisztelet végeztével az összegyűlt testvérek a már szépen elkészített asztalok köré ültek, hogy meghitt asztalközösségben hallgassák meg a szeretetvendégség előadóját, Szemerei Jánost. A témája a délutánnak az egyház jövőjéről való beszélgetés volt. A tartalmas és fontos kérdéseket feszegető előadás után, több presbiter testvér felszólalása következett, és egyfajta közös gondolkodás indult arról, merre kell haladnia a jövőben evangélikus közösségeinknek.
Az alkalomról bár meghívott vendégünknek korábban el kellett sietnie, azonban mindez nem szegte kedvét az egybegyűlteknek, és sütemények, üdítők mellett hosszan beszélgettek a gyülekezet sorsáról és egyéb felmerülő kérdésekről.

Istentől megáldott alkalom volt ez az együttlét, ezt minden résztvevő érezhette és bizony igény fogalmazódott meg a többszöri találkozás és közös beszélgetés megszervezésére.

Szeretetvendégség Nagyalásonyban!

Az elmúlt hétvégén 2010. december 11-én különleges alkalomra gyűltek össze az evangélikus és más felekezethez tartozó testvérek a nagyalásonyi Kinizsi Pál Általános Iskola aulájában, hiszen ádventi szeretetvendégségre került sor a Nagyalásonyi Evangélikus Gyülekezet szervezésében.

Már az alkalmat megelőző órákban megtelt a süteményes asztal minden finomsággal, amelyeket a gyülekezet asszonytestvérei készítettek az ádventi alkalomra.

17 órára az aula is szépen megtelt, és Pongrácz Máté evangélikus lelkész köszöntő szava után a külsővati idősek otthona dolgozóiból létrehívott kórus szép zenéjére figyelhettek a résztvevők. A kórus énekeit, külsővati fiatalok csellójátéka és zongorajátéka színesítette valamint Szalay Rozália evangélikus presbiter testvérünk szép versmondása.

A kórus zeneszámai között, Pongrácz Máté lelkész tartotta meg nyitó áhítatát, amelynek során Ordass Lajos gondolatait osztotta meg a testvérekkel az ádvent különlegességéről és a mennyország páratlanságáról.

Az imádság és éneklés után a meghívott vendég, Szemerei János a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese vette át a szót, aki az egyház útépítő munkájáról és a jövő nagy kihívásairól, feladatairól beszélt 40 percben a hallgatóságnak. Az előadás végeztével kérdések hangoztak felé a szorvány gyülekezetek helyzetével kapcsolatban, a jövő egyházával kapcsolatban és egyéb témákban.

A válaszok közben a sütemények is az asztalra kerültek, és közös gondolkodás, beszélgetés kezdődött a résztvevők között.

Csikós József képei

Bízzunk benne, ádvent csendjében a közösség, a beszélgetés és a zene segítségével közelebb tudtunk kerülni egymáshoz és ami talán ennél is fontosabb, közelebb tudtunk kerülni ahhoz az Úrhoz, aki teremtett minket és feladattal látott el, itt a földi vándorúton.

Ádventi Koncert Dabronyban!

A hideg idő ellenére, nagyon sokan voltak kíváncsiak arra az ádventi koncertre, amit a Dabronyi Evangélikus Templomban tartott az evangélikus gyülekezet. A meghívott kórus a külsővati idősek otthona munkatársaiból összeállt együttes volt, akiket külsővati zenéhez értő fiatalok egészítettek ki.

Az alkalmat Árus Kovács Gábor plébános imája nyitotta, majd felcsendültek a szép ádventi zenék és csodálatos hangulatot teremtettek a hideg templomba.

A sok ádventi éneket cselló és zongorajáték, valamint egy szép vers színesítette.

Kórus Nagyalásonyban

A koncert végén, Pongrácz Máté evangélikus lelkész olvasott fel egy rövid áhítatot Ordass Lajos tollából, majd imádsággal zárult a dabronyi alkalom. 

A kórus a Csendes éj eléneklésével búcsúzott Dabronytól és  bizony az ének sorai hosszú percekig, meg is maradtak a haza felé tartó közösség szívében.

Bízzunk benne, ez a koncert Karácsony ünnepére való lelki felkészülésben segítséget nyújtott minden kedves testvér számára.

SZERETETVENDÉGSÉG!

 GYÜLEKEZETI SZERETETVENDÉGSÉGEK!

2010. december 11-én (szombat) 
Dabronyban és Nagyalásonyban

A délután tervezett programja:

         15.30 - Zenés áhítat a Dabronyi Evangélikus Templomban 

                      (fellép: Külsővati Énekkar)

         17.00 - Beszélgetés ádvent csendjében az egyház jövőjéről Szemerei                       Jánossal (Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese)

                      a Kinizsi Pál Általános Iskola aulájában, Nagyalásonyban

         18.00 - Kötetlen beszélgetés – záró imádság, áldás

2010. december 12-én (vasárnap) 
Nemesszalókon

A délután tervezett programja:

         13.30 - Istentisztelet a gyülekezeti teremben (igét hirdet: Szemerei 
                      János)

         14.30 - Beszélgetés ádvent csendjében az egyház jövőjéről Szemerei                       Jánossal (Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese)

                      az evangélikus gyülekezeti teremben
         15.30 - Kötetlen beszélgetés – záró imádság, áldás

MINDKÉT ALKALOMRA SZERETETTEL VÁRJUK DABRONYI, NAGYALÁSONYI ÉS NEMESSZALÓKI TESTVÉREINKET!

Ádventi Istentiszteleteink Nemesszalókon!

·       2010. december 5. – 15.30 - Ádvent 2. vasárnapja

            Textus: Mal. 3, 1-7. (templomban)

·       2010. december 12. – 13.30 - Ádvent 3. vasárnapja

            Textus: 5Móz 5, 6-10. (gyülekezeti teremben)

            igét hirdet: Szemerei János (esperes)

·       2010. december 19. – 15.30 - Ádvent 4. vasárnapja

            Textus: Zsolt 100, 1-5. (templomban)

Ádventi Istentiszteleteink

Ádventi Istentiszteleteink Nagyalásonyban és Dabronyban!

·       2010. november 28. – Ádvent 1. vasárnapja (10.00 Nagyalásony, 11.00 Dabrony)

            Textus: Ézs 55, 6-11. igét hirdet: Pongrácz Máté

·       2010. december 5. – Ádvent 2. vasárnapja (10.00 Nagyalásony, 11.00 Dabrony)

            Textus: Mal. 3, 1-7. (református Istentisztelet)

·       2010. december 12. – Ádvent 3. vasárnapja (10.00 Nagyalásony, 11.00 Dabrony)

            Textus: 5Móz 5, 6-10. igét hirdet: Szemerei 

            János (esperes)

·       2010. december 19. – Ádvent 4. vasárnapja (10.00 Nagyalásony, 11.00 Dabrony)

            Textus: Zsolt 100, 1-5. igét hirdet: Pongrácz Máté

Hétközi ádventi Istentiszteleteink:

·       2010. december 2. (csütörtök) – (16.00 Dabrony, 17.00 Nagyalásony)

            téma: Ordass Lajos evangélikus püspök 1956-os ádventi igehirdetése

·       2010. december 16. (csütörtök) – (16.00 Dabrony, 17.00 Nagyalásony)

            téma: Turóczy Zoltán evangélikus püspök 1952-es ádventi igehirdetése