Mozgássérült fiatalok és segítőik mutatták be Krisztus Urunk szenvedéstörténetét Nagyalásonyban, a nagycsütörtöki Istentisztelet keretében.
Az Istentiszteletre a környező falvakból, Bobáról, Nemesszalókról és Dabronyból is jöttek idősek és fiatalok, hogy láthassák ezt a nem mindennapi előadást.
A mozgássérült fiatalokat a MEVISZ Bárka szervezet támogatja és segíti, így lehetséges, hogy már 9 éve járják Húsvét előtt az országot megrendítő előadásukkal.
Céljuk nem más, mint arról a Krisztusról bizonyságot tenni, aki a kereszten vállalt szenvedése által győzte le végérvényesen a halál hatalmát a világ felett. Nagyalásonyban az igehirdetés szolgálatát, Rosta Izabella végezte.
Az előadás képes beszámolóját Sörösné Kolonics Erzsébet készítette.
2011. április 24., vasárnap
2011. április 19., kedd
Keresztelési emlékünnep a Társult Egyházközségekben!
A virágvasárnap kellemes hangulatát a nagyalásonyi, dabronyi és nemesszalóki gyülekezetekben arra használtuk fel, hogy megemlékezzünk arról a nagy csodáról, hogy Isten elhívott és ma is hív tanítványokat gyülekezetébe.
Isten igéje így hívogatta a templomba vágyókat ezen a vasárnapon:
"A keresztség által ugyanis eltemettetünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." (Róm.6,4)
A keresztelési emlékünnep, melyre vasárnap vártuk a testvéreket, főképp azokhoz a gyülekezeti tagokhoz szólt, akik 50, 60, 70 vagy akár 80 évvel ezelőtt lettek megkeresztelve, illetve azokhoz a kistestvéreinkhez, akik pár éve lettek Krisztus egyházának tagjai.
A hívást sokan meghallották és a kerek évfordulón együtt tudtunk örülni, Isten megtartó kegyelmén és a hozzá tartozásunk felfoghatatlan csodáján.
Ezen a vasárnapon Rostáné Piri Magda esperesasszony hirdette Isten igéjét gyülekezeteinkben és tett bizonyságot arról, milyen fontos pecsét az ember életében a keresztség.
Az Istentisztelet zárásaként, minden évfordulót ünneplő testvért vártuk az oltár elé, ahol egy csepp víz és áldás kíséretében emlékeztettük őket arra, meg vannak keresztelve és ez azt jelenti Isten gyermekként tekint rájuk.
A szép ünnepet hiszem, Isten gazdagon megáldotta, és aki eljött vasárnap a templomba érezte, jó Krisztus gyülekezetébe tartozni. Bízzunk benne, hagyományteremtő lesz a kezdeményezés, és a következő években is össze tudunk gyülekezni virágvasárnap, keresztelésünkre emlékezve.
Isten igéje így hívogatta a templomba vágyókat ezen a vasárnapon:
"A keresztség által ugyanis eltemettetünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." (Róm.6,4)
A keresztelési emlékünnep, melyre vasárnap vártuk a testvéreket, főképp azokhoz a gyülekezeti tagokhoz szólt, akik 50, 60, 70 vagy akár 80 évvel ezelőtt lettek megkeresztelve, illetve azokhoz a kistestvéreinkhez, akik pár éve lettek Krisztus egyházának tagjai.
A hívást sokan meghallották és a kerek évfordulón együtt tudtunk örülni, Isten megtartó kegyelmén és a hozzá tartozásunk felfoghatatlan csodáján.
Ezen a vasárnapon Rostáné Piri Magda esperesasszony hirdette Isten igéjét gyülekezeteinkben és tett bizonyságot arról, milyen fontos pecsét az ember életében a keresztség.
Az Istentisztelet zárásaként, minden évfordulót ünneplő testvért vártuk az oltár elé, ahol egy csepp víz és áldás kíséretében emlékeztettük őket arra, meg vannak keresztelve és ez azt jelenti Isten gyermekként tekint rájuk.
A szép ünnepet hiszem, Isten gazdagon megáldotta, és aki eljött vasárnap a templomba érezte, jó Krisztus gyülekezetébe tartozni. Bízzunk benne, hagyományteremtő lesz a kezdeményezés, és a következő években is össze tudunk gyülekezni virágvasárnap, keresztelésünkre emlékezve.
2011. április 16., szombat
Új oltárterítők Nagyalásonyban!
A tavasz Nagyalásonyban az evangélikus gyülekezetben mindig összekapcsolódik a gyülekezeti házból a templomba való átköltözéssel, hisz télen a gyülekezeti ház ad otthont a vasárnapi Istentiszteleteknek.Idén a költözés virágvasárnapra esik, és egy csodálatos meglepetés várja a templomba készülő testvéreket.
A téli időszak nagy terve között szerepelt az új oltárterítők beszerzése és elkészítése.
Istennek hála, időben meg is történt, így virágvasárnap, a keresztelési emlékünnepen, már egy új fehér oltárterítő fogja díszíteni a páratlan szépségű nagyalásonyi oltárt.
Köszönjük gyülekezeti tagjaink adományait, mely lehetővé tette az oltárterítők elkészítését, és várjuk további adományaikat!
2011. április 12., kedd
Szekrénysorral bővül a nagyalásonyi gyülekezeti ház!
A nagyalásonyi gyülekezetben régóta nagy kérdés, hogyan lehet megoldani a régi, nagy eszmei értékkel rendelkező iratok, anyakönyvek tárolását.Hosszú várakozás után, végül tavaly ősszel megkezdődött a levéltárrendezés gyülekezetünkben. A sok irat rendezéséről már honlapunkon beszámoltunk. Azonban már akkor felvetődött egy ötlet, - látva a szép dobozokba összegyűjtött iratokat - szükség lenne egy helyre, ahol ezek az iratok biztonságban megőrizhetők.
Így tehát a tavaly befejeződött nagyalásonyi evangélikus gyülekezet teljes iratanyagának rendezése, dobozolása után, már csak egy feladat állt a gyülekezet vezetői előtt, megoldani a tárolás kérdését.
A mostani hely, a parókia hátsó kamrája természetesen nem volt alkalmas a községünk számára is hatalmas értékeket őrző iratok tárolására, ezért 2011 március elején egy pályázatot nyújtottunk be az egyházunk Gyűjteményi Tanácsához, melyben kértük, segítsék meg gyülekezetünket és támogassanak minket azon tervünkben, hogy egy beépített szekrényt készíthessünk a gyülekezeti ház hátsó szobájába.
A döntés megszületett és több mint 100.000 forinttal támogatta gyülekezetünket a Gyűjteményi Tanács, így bízhatunk benne, Pünkösd ünnepére csodálatos szekrénysorral gazdagodik közösségünk, és végre biztosak lehetünk abban, hosszú évekre jó, az iratok számára alkalmas helyen lesznek tárolva az egyházközség anyakönyvei, iratai, dokumentumai, oltárterítői és könyvei.
2011. április 11., hétfő
MEGHÍVÓ
„A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm.6,4)
A Nagyalásony – Dabrony – Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközség
örömmel hívja azon testvéreket, akik
50, 60, 70 vagy 80 évvel ezelőtt keresztelkedtek meg,
hogy együtt emlékezzünk és adjunk hálát Isten keresztségben nekünk adott ajándékáért,
egy hálaadó Istentiszteletet keretében!
Az Istentiszteletek időpontjai:
2011. április 17-én (virágvasárnap)
10 óra - Nagyalásony (evangélikus templom)
11 óra - Dabrony (evangélikus templomban)
14 óra - Nemesszalók (evangélikus templom)
Isten igéjét ezen a vasárnapon mindhárom gyülekezetben Rostáné Piri Magda a Vasi Evangélikus Egyházmegye esperese fogja hirdetni!
2011. április 1., péntek
2011. március 29., kedd
Gyülekezeti kiránduláson voltunk!
2011. március 27-én a nagyalásonyi, dabronyi és nyárádi evangélikusok Budapest felé vették az irányt, hogy gyülekezeti kirándulás keretében régi lelkészük Karsai Lajos gyülekezetében Győrújbaráton Istentiszteleten vegyenek részt, majd a budai várat megtekintve a Nemzeti Galériában tegyenek látogatást.
Sajnos az lefoglalt jegyek ellenére, Európai Uniós küldöttség érkezése miatt meghiúsult, hisz nem engedték be a látogatókat a kiállításra, így a Hősök tere felé indulva, a Szépművészeti Múzeum csodálatos képeiben és műtárgyaiban tudtunk gyönyörködni!
Hazafele, Bándon egy vacsorára is hivatalosak voltunk, és a buszon hangos énekszó kíséretében érkeztünk vissza otthonainkba vasárnap, késő este.
Remélem, aki részt vett a gyülekezet kirándulásán nem bánta meg, és jó emlékekkel és jó érzésekkel emlékszik vissza erre az esős vasárnapi napra.
Sajnos az lefoglalt jegyek ellenére, Európai Uniós küldöttség érkezése miatt meghiúsult, hisz nem engedték be a látogatókat a kiállításra, így a Hősök tere felé indulva, a Szépművészeti Múzeum csodálatos képeiben és műtárgyaiban tudtunk gyönyörködni!
Hazafele, Bándon egy vacsorára is hivatalosak voltunk, és a buszon hangos énekszó kíséretében érkeztünk vissza otthonainkba vasárnap, késő este.
Remélem, aki részt vett a gyülekezet kirándulásán nem bánta meg, és jó emlékekkel és jó érzésekkel emlékszik vissza erre az esős vasárnapi napra.
2011. március 17., csütörtök
Böjti hétközi Istentiszteletek Nagyalásonyban és Dabronyban!
Hétközi Istentiszteleteinket a keresztség jegyében tartjuk!
2011. március 17-én 17 órára Dabronyba és 18 órára Nagyalásonyba várjuk az elcsendesedni vágyókat.
Istentisztelet témája: Meg vagyok keresztelve!
2011. március 31-én 17 órára Dabronyba és 18 órára Nagyalásonyba várjuk az elcsendesedni vágyókat.
Istentisztelet témája: Keresztség a Bibliában!
2011. április 14-én 17 órára Dabronyba és 18 órára Nagyalásonyba várjuk az elcsendesedni vágyókat.
Istentisztelet témája: Keresztség és a hit!
Mindenkit szeretettel várunk ezekre az alkalmainkra!
2011. március 16., szerda
Püspökválasztó közgyűlés egyházközségünkben!
Minden kedves szavazati joggal rendelkező felnőtt gyülekezeti tagunkat várjuk 2011. március 20-án a gyülekezeteink Istentiszteleti alkalmaira, amelynek keretében megválasztjuk a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület új püspökét.
Társegyházközségeinkben a részközgyűlések időpontja a következő:
10.00 Nagyalásony - gyülekezeti terem
11.00 Dabrony - gyülekezeti terem
14.00 Nemesszalók - evangélikus templom
Megjelenésére feltétlenül számítunk, hogy felelős döntést tudjunk hozni!
10.00 Nagyalásony - gyülekezeti terem
11.00 Dabrony - gyülekezeti terem
14.00 Nemesszalók - evangélikus templom
Megjelenésére feltétlenül számítunk, hogy felelős döntést tudjunk hozni!
2011. március 15., kedd
3. hely a megyei hittanversenyen!
Gyülekezetünkből 3 csapattal indultunk útnak 2011. március 12-én, hogy megmérkőzzünk a Veszprém megyei evangélikus gyülekezetek ifjúsági csapataival.
A hittanversenyre Pápán került sor. 10 órakor a pápai evangélikus gyülekezeti házban közös imádsággal és énekléssel indultak versenybe a csapatok. Az áhítatot Tóth Károly Takácsi evangélikus lelkésze tartotta.
A verseny alsós és felsős korosztálynak lett meghirdetve, Nagyalásonyból alsós és felsős diákok, Nemesszalókról csak felsős diákok neveztek be.
A 8 alsós és 7 felsős csapat több mint egy órán keresztül tölthette ki a tesztfeladatokat, az előre megadott témák alapján a Bibliából. Az idei, XX. hittanverseny témája "Foglalkozások a Bibliában" volt.
A gyerekek hosszú heteken keresztül, hittanórákon és egyéb felkészítő órákon ismerték meg egyre jobban a Szentírás adott szakaszait.
A sok készülést végül siker koronázta, hisz a vidéki csapatok közül a nemesszalóki hittanosok érték el a legelőkelőbb helyezést, őket csak a pápai és a várpalotai ifjúság tudta megelőzni.
Jutalmul oklevelet és egyéb ajándékokat kaptak az egyházmegye vezetésétől.
Istenben bízhatunk, hogy a megszerzett tudásuk a Szentírásból nem marad táptalaj nélkül és a hittanverseny kedvet csinált ahhoz, hogy az Isten igéje napi lelki táplálékká váljon evangélikus fiataljaink életében.
A hittanversenyre Pápán került sor. 10 órakor a pápai evangélikus gyülekezeti házban közös imádsággal és énekléssel indultak versenybe a csapatok. Az áhítatot Tóth Károly Takácsi evangélikus lelkésze tartotta.
A verseny alsós és felsős korosztálynak lett meghirdetve, Nagyalásonyból alsós és felsős diákok, Nemesszalókról csak felsős diákok neveztek be.
A 8 alsós és 7 felsős csapat több mint egy órán keresztül tölthette ki a tesztfeladatokat, az előre megadott témák alapján a Bibliából. Az idei, XX. hittanverseny témája "Foglalkozások a Bibliában" volt.
A gyerekek hosszú heteken keresztül, hittanórákon és egyéb felkészítő órákon ismerték meg egyre jobban a Szentírás adott szakaszait.
A sok készülést végül siker koronázta, hisz a vidéki csapatok közül a nemesszalóki hittanosok érték el a legelőkelőbb helyezést, őket csak a pápai és a várpalotai ifjúság tudta megelőzni.
Jutalmul oklevelet és egyéb ajándékokat kaptak az egyházmegye vezetésétől.
Istenben bízhatunk, hogy a megszerzett tudásuk a Szentírásból nem marad táptalaj nélkül és a hittanverseny kedvet csinált ahhoz, hogy az Isten igéje napi lelki táplálékká váljon evangélikus fiataljaink életében.
2011. március 9., szerda
Böjti időszak a keresztség jegyében!
A böjti csendet a Nagyalásony - Dabrony - Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközségben arra szeretnénk felhasználni, hogy tekintetünket az élet rohanó körforgásában arra az apró vízcseppre fókuszáljuk, amely látszólag jelentéktelennek tűnő módon párolgott el testünkről, mégis az Úr Isten színe előtt óriási értékkel bíró jel.
Az Isten drága szentsége a keresztség, amely Isten felé vezeti az ember. A keresztelésre figyelő böjti időszakunk kezdő állomása 2011. március 13. 10 óra, amikor minden 6 évnél fiatalabb Nagyalásonyban megkeresztelt kisgyermeket és családját várjuk szeretettel a vasárnapi Istentiszteletre, ahol a gyermekeket emlékkeresztségben részesítjük.
Ennek az emlékkeresztségnek a lényege és célja az, hogy felhívjuk a figyelmet minden gyülekezeti tagunk számára, hogy Istennek a gyermek nem csak a keresztelése pillanatában fontos, hanem egész élete útján számon tartja és figyel rá, őrzi őt és hívja gyülekezetébe.
Reméljük sokan hallják meg a hívást és jönnek el Böjt első vasárnapján a nagyalásonyi gyülekezeti házba!
Az Isten drága szentsége a keresztség, amely Isten felé vezeti az ember. A keresztelésre figyelő böjti időszakunk kezdő állomása 2011. március 13. 10 óra, amikor minden 6 évnél fiatalabb Nagyalásonyban megkeresztelt kisgyermeket és családját várjuk szeretettel a vasárnapi Istentiszteletre, ahol a gyermekeket emlékkeresztségben részesítjük.
Ennek az emlékkeresztségnek a lényege és célja az, hogy felhívjuk a figyelmet minden gyülekezeti tagunk számára, hogy Istennek a gyermek nem csak a keresztelése pillanatában fontos, hanem egész élete útján számon tartja és figyel rá, őrzi őt és hívja gyülekezetébe.
Reméljük sokan hallják meg a hívást és jönnek el Böjt első vasárnapján a nagyalásonyi gyülekezeti házba!
2011. március 4., péntek
Hatvanad vasárnap igehirdetése (Nagyalásony, Dabrony)
Igehirdetési ige: Zsolt. 95 1-7
Olyan embernek, aki boldog, aki vidám, akinek van oka az örömre. Számomra ilyen egy keresztyén ember. Boldog és vidám ember, aki tudja minek örül. Aki nem csak úgy általában boldog, hanem határozottan egy dolognak örül és egy dolog az ami miatt, az ő szívét megtölti a vidámság. Az, hogy Krisztushoz tartozik. Ez ami örömünk egyedüli forrása.
De nemcsak e miatt van okunk az örömre, hirdeti meg a zsoltáros üzenetét. Azt mondja nézünk körbe, nézzük szét a világban, nézzük meg mindazt, ami most évről évre pont ebben az időszakban indul el körülöttünk. Ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre, hogy az a világ, ami keretét adja az életünknek, ami nagyon gyakran csak díszletnek tűnik az élet sok gondja –baja között, az valóság. És csoda!
Milyen szomorú, hogy a minket körülvevő világban, sokan nem látják meg az Istent. Milyen szomorú, hogy vagy természetesnek tartjuk a létezését, vagy azt gondoljuk, hogy magától jött létre.Testvérek ezek kifogások. Kifogások arra, hogy felismerjük van az embernél hatalmasabb és végtelenebb lény. AZ Úr Isten az, és nagy öröm, igaza van a zsoltárosnak, végtelenül nagy öröm és kiváltság az, hogy mi testvérek hozzá tartozhatunk. Hogy legalább mi tudjuk, hogy ki a teremtőnk. És ha másért nem is, legalább ezért van okunk az örömre testvérek, hogy Istenben az életünk Urát láthatjuk.
Pál apostol ezt mondja a Fillipibelieknek:
Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.
Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A mai vasárnap igéje, egy igazi, farsangi örömüzenet. Gyakran szokták mondani, túl sok a szomorú, az ítélő, a büntető ige a vasárnapi istentiszteleteken. Minden bizonnyal ezen kritikus hangoknak van alapja, azonban egészen biztos, hogy erre a mai igére mindezt nem lehet elmondani, sőt. Sőt ez a mai ige számomra megfogalmazza tisztán és világosan, milyennek kell lennie egy keresztyén embernek.
Olyan embernek, aki boldog, aki vidám, akinek van oka az örömre. Számomra ilyen egy keresztyén ember. Boldog és vidám ember, aki tudja minek örül. Aki nem csak úgy általában boldog, hanem határozottan egy dolognak örül és egy dolog az ami miatt, az ő szívét megtölti a vidámság. Az, hogy Krisztushoz tartozik. Ez ami örömünk egyedüli forrása. Sajnos a mai világ gyakran esik abba a hibába, hogy mindenben a rosszat, a szomorút látja meg és a szépre a jóra az örömtelire csak ritkán figyelünk fel. Milyen érdekes megfigyelni választások előtt a kampánycsendben elhangzó esti híradót.Én mindig élvezettel figyelem, hogy olyankor, amikor nem szabad politikai hírekről szólni, mennyi szép, mennyi kedves történet is belefér egy-egy híradásba. Akkor amikor ilyen szép üzenetet megfogalmaz böjt előestéjén az Isten igéje felénk, akkor viccesen úgy fogalmaztam magamban, hogy ez a mai vasárnap, a böjtöt megelőző kampánycsend vasárnapja. A böjt fájó, bűneinkkel szembesítő időszakát megelőzően a mai nap talán hosszú ideig utoljára, arra biztat örüljetek.
Jó ezt is látni testvérek! Jó látni azt, hogy lehet örülni, és azt hogy a keresztyén embernek van is minek örülnie.
1. Isten szabadító Isten
Első pontban a zsoltáros nem is akar másról beszélni, mint számára a legnagyobb örömről, hogy Isten szabadító Isten. Azt mondja ez az első dolog, ami miatt nekünk ma ujjongnunk kellene. Mert az Isten számon tart minket, odafigyel ránk, keresi az utat az életünkhöz és szabadítást kínál bűneinkből. Olyan érdekes azt is megfigyelni testvérek, hogy amikor az ember bajba kerül, amikor az ember valami nagyon rossz szituációba keveredik, akkor sosem akkor nyugszik meg, amikor megérkezik a segítség, hanem akkor, amikor már tudja útban van.
A zsoltáros is ezt éli át. Van oka az örömre, de nem azért mert ő már látta a szabadítót, hisz jól tudjuk, több száz évvel az előtt született, hogy Jézus meghirdette volna örök szabadításának örömüzenetét. A zsoltáros azért boldog, mert az Isten ígéretet tett rá, hogy el fog jönni. Ígéretet tett rá Noénak, amikor azt mondta az özönvíz után, többé az embert nem pusztítom el. Ígéretet tett Ábrahámnak, akkor amikor elhívta és megvallotta neki őszintén, a te utódod által nyer áldást a föld minden nemzetsége. Sorolhatnánk tovább azt a rengeteg képet amely átfonja tulajdonképpen az egész Ószövetséget és arról beszél, hogy a Messiás eljövetele közel.
A zsoltáros hitt az Úrnak és ez a hite, örömre adott okot. Hát mégsem lesz céltalanul vége az emberi életnek. Hát mégsem ér véget az élet ott, ahol az ember szíve utolsót dobban. Hát mégis lesz szabadító, aki minden életért küzdeni fog, aki elhozza az Új Jeruzsálem örömhírét. Van ok az örömre.
Nekünk a Messiást már ismerő embereknek még inkább van okunk az örömre. Mert mi nem csak várhatunk rá. Mi a Szentírás, az igehirdetés, az istentisztelet keretében, személyesen találkozhatunk is ezzel az életünket újra formáló Messiással. Amikor most az oltár előtt felolvasott igében ezt a példázatot hallottuk a magvetőről, akkor ott nem csak egy történetet hallottunk, és ez nagyon fontos, hanem benne az a Messiás szólított meg minket személyesen, akire az egész Ószövetség várt. Jézusban megjelent az üdvösség minden ember számára, óriási hír ez testvérek, és ha az életünkben másért nem is, csak ezért az egy hírért nekünk ma élő embereknek is van okunk az örömre.
2. „Kezében vannak a föld mélységei”
De nemcsak e miatt van okunk az örömre, hirdeti meg a zsoltáros üzenetét. Azt mondja nézünk körbe, nézzük szét a világban, nézzük meg mindazt, ami most évről évre pont ebben az időszakban indul el körülöttünk. Ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre, hogy az a világ, ami keretét adja az életünknek, ami nagyon gyakran csak díszletnek tűnik az élet sok gondja –baja között, az valóság. És csoda!Kedves Testvérek! Tudom, hogy ez a legtöbb embernek teljesen evidencia, főleg itt falun, de nekem például arra rácsodálkozni, hogy az ősszel a puha földbe elültetett tulipán hagymák képesek voltak minden zord időjárást átvészelve, ma már zöldjükkel megjelenni a föld felett, számomra ez csoda. Csoda az, hogy az élet milyen, csoda az, ahogy egy virág kinő a földből és életünket megszínezi. Csoda az, ahogy egy-egy szép tábla földben kinő a zöld, aztán szárba szökken és termést hoz. Csoda a Somló, amely itt terül el mellettünk.
Az egész életünket teli rajzolja csodás dolgokkal az Úr Isten. Ez a második örömforrás a zsoltáros szerint.
Arra rádöbbenni és azért hálát adni, hogy az Isten teremtménye lehet az ember és hogy minket nem zord tájra, hanem ilyen csodálatos vidékre teremtett.
Vagy felnézni az égre testvérek! Fiatal korom különös élménye volt mindig a barátokkal eltöltött idő után sötétben hazaballagni. Amikor már senki nincs az utcákon felnézni az égre és megcsodálni az Isten végtelenségét. Hogy micsoda óriás lehet ő hozzánk képest, aki ezt a világmindenséget létre tudta hozni.
Milyen szomorú, hogy a minket körülvevő világban, sokan nem látják meg az Istent. Milyen szomorú, hogy vagy természetesnek tartjuk a létezését, vagy azt gondoljuk, hogy magától jött létre.Testvérek ezek kifogások. Kifogások arra, hogy felismerjük van az embernél hatalmasabb és végtelenebb lény. AZ Úr Isten az, és nagy öröm, igaza van a zsoltárosnak, végtelenül nagy öröm és kiváltság az, hogy mi testvérek hozzá tartozhatunk. Hogy legalább mi tudjuk, hogy ki a teremtőnk. És ha másért nem is, legalább ezért van okunk az örömre testvérek, hogy Istenben az életünk Urát láthatjuk.Hogy mi nem bolyongunk a világban, hanem tartozunk valahova, az Isten országának közösségébe.
3. „Boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt."
Zárszóként annyit mond a zsoltáros, átgondolva a Messiási szabadítás csodáját és a teremtett világ szépségét, átgondolva a két kinyilatkoztatását az Istennek, az egyetemes kinyilatkoztatást, amelyben Isten a világ dolgain keresztül tárulkozik fel előttünk, és az igeit, ahol személyesen emberi formát öltve lép elénk, a zsoltáros egyszerű emberi ésszel felfogható konklúziót von. Számomra rettentően emberi ez a megnyilatkozás, de mégis csodálatos. Végiggondolva, milyen hatalmas a mi Istenünk, a mindenség Ura, és felismerve, hogy Megváltó érkezik ebbe a bűnnel teli világba! A zsoltáros csak ennyit mond konklúzióként: Jöjjetek! Boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk az Úr előtt!
Valóban az Isten közelében testvérek, amikor az ő nagyságát az ember valóban megéli, megtapasztalja, csak egy út van. Térdre rogyni és örömkönnyeket ejteni, hogy mégis kellek, mégis fontos vagyok, pont én? Pont én kellek az Úr Istennek, aki életével rá se szolgált erre? Holott semmi oka, semmi alapja nem lenne az Istennek arra, hogy pont engem, hogy pont minket hívjon el és szólítson meg.
Valóban az Isten közelében testvérek, amikor az ő nagyságát az ember valóban megéli, megtapasztalja, csak egy út van. Térdre rogyni és örömkönnyeket ejteni, hogy mégis kellek, mégis fontos vagyok, pont én? Pont én kellek az Úr Istennek, aki életével rá se szolgált erre? Holott semmi oka, semmi alapja nem lenne az Istennek arra, hogy pont engem, hogy pont minket hívjon el és szólítson meg.
Pál apostol ezt mondja a Fillipibelieknek: És én is ezt hirdetem testvérek a mai vasárnap. Az Isten előtt már ne törődj semmivel. Az Isten előtt állva borulj térdre, nyisd ki a szívedet teljesen és örüljetek, mert az Úr szeret téged!
Szeret annyira, hogy Krisztusban minden bűnödet magára vette, minden bűnödet elfedezte, ott fenn a kereszten. Ő az ártatlan szenvedett érted.
Nagy csoda ez. Ámen
2011. február 28., hétfő
Egyházkerületi nap és püspökjelölti bemutatkozás Pápán!
2011. február 26-án Pápán került sor a minden évben megrendezésre kerülő Egyházkerületi napra. Az idei évben kettős programmal szolgáltak a szervezők. Délelőtt Payr Sándorról hallhattak a résztvevők, aki egyházunk nagy egyháztörténészeként sokat tett a magyarországi evangélikusság fennmaradásáért.
A délután viszont egészen más témával kecsegtetett, a lassan finisébe érkező püspökválasztás két jelöltje mutatkozott be ismételten a kerületi napon egybegyűltek számára és ismertették programjaikat.
Az olykor kemény, válogatott kérdések hallatán, melyet egyházkerületünk felügyelője, mint moderátor tett fel a püspökjelölteknek, sokszor volt olyan érzése a hallgatóságnak, többről van itt szó, mint puszta püspökválasztásról.
A két jelölt azonban állta a sarat és meggyőződéssel vallották meg azokat a gondolatokat, amelyek évek óta jellemezték őket.
Bencze András bátran és meggyőzően érvelt a stóla használata és az új liturgia, valamint az egyházkerület békés jövője mellett, míg Szemerei János nyíltan vállalta elkötelezettségét a gyülekezeteinkben ma is használt liturgia és a stóla nélküli Luther kabát mellett.
A majdnem két órán át tartó fórumon szó esett még a gyülekezetek nehéz helyzetéről, a fogyó evangélikusságról, a kitörési elképzelésekről, valamint a Dunántúli Egyházkerület jövőjéről.
(Gyülekezeteinkben a püspökválasztás 2011. március 20-án lesz!)
A vita végén Ittzés János püspök szavai zárták a kerületi napot.
Bízom benne a népes nagyalásonyi és nemesszalóki résztvevők sok élménnyel gazdagodtak és a keresztyének közötti testvéri szeretet megérzésével tértek vissza otthonaikba.
(Pongrácz Máté)
A délután viszont egészen más témával kecsegtetett, a lassan finisébe érkező püspökválasztás két jelöltje mutatkozott be ismételten a kerületi napon egybegyűltek számára és ismertették programjaikat.
Az olykor kemény, válogatott kérdések hallatán, melyet egyházkerületünk felügyelője, mint moderátor tett fel a püspökjelölteknek, sokszor volt olyan érzése a hallgatóságnak, többről van itt szó, mint puszta püspökválasztásról.A két jelölt azonban állta a sarat és meggyőződéssel vallották meg azokat a gondolatokat, amelyek évek óta jellemezték őket.
Bencze András bátran és meggyőzően érvelt a stóla használata és az új liturgia, valamint az egyházkerület békés jövője mellett, míg Szemerei János nyíltan vállalta elkötelezettségét a gyülekezeteinkben ma is használt liturgia és a stóla nélküli Luther kabát mellett.
A majdnem két órán át tartó fórumon szó esett még a gyülekezetek nehéz helyzetéről, a fogyó evangélikusságról, a kitörési elképzelésekről, valamint a Dunántúli Egyházkerület jövőjéről.
(Gyülekezeteinkben a püspökválasztás 2011. március 20-án lesz!)
A vita végén Ittzés János püspök szavai zárták a kerületi napot.Bízom benne a népes nagyalásonyi és nemesszalóki résztvevők sok élménnyel gazdagodtak és a keresztyének közötti testvéri szeretet megérzésével tértek vissza otthonaikba.
(Pongrácz Máté)
2011. február 27., vasárnap
Ifjúsági Istentisztelet!
Második alkalommal gyűltek össze a nagyalásonyi, dabronyi és a nemesszalóki fiatalok hogy közös ifjúsági Istentiszteleten vegyenek részt.
Új élmény mindenki számára, olyan alkalmakon részt venni, ahol a harmónium helyett zongora, gitár és basszusgitár szól, ahol a kötött szószéki szolgálat helyett, kötetlen, beszélgető igehirdetés hangzik és ahol a régi egyházi énekek helyett új fiataloknak szóló zenéken keresztül szólal meg Isten örömüzenete: Krisztus minden ember így a legfiatalabbak megváltója is.
A 2. Ifjúsági Istentisztelet témája a keresztség volt, amely minden fiatal számára jelzi és jelképezi újra és újra, hogy Istenhez tartozásuk megmásíthatatlan. Pál apostol élménye került elő, ahogy megtapasztalt Szilász mellett azt a csodát, hogy az Úr Isten még a földrengést, a természetet is képes felhasználni, hogy az övéit megmentse és embereket elhívjon az ő követésére.
Pál és Szilász az Isten ügyének képviselete miatt épp egy börtön mélyén ült, amikor Isten egy földrengés által törte le bilincseiket kezükről. Ők azonban mozdulatlanok maradtak, ezzel is jelezve, nem futamodnak meg, nem választják soha a könnyebb utat. A börtönőr hitüket látva megkeresztelkedett és Krisztus követő lett, mert ő is ahhoz a Krisztushoz akart tartozni, akiben reménykedve ilyen tisztává válik az emberi szív.
Az Istentisztelet zárásaként ismét könnyűzene szólt, köszönjük Horváth László és Szemerei Márton közreműködését.
Mindezek után pedig következett a várva várt házi hittanverseny, ahol a nagyalásonyi fiatalok mérhették össze erejüket a dabronyi és nemesszalóki ifjúsággal. Az eredmény vége igazságosra sikeredett, hisz az alsós korcsoportban a nagyalásonyiak (Rozs Vivien, Rozs Viktória, Szekér Balázs, Lékai Dániel), a felsős korcsoportban a nemesszalókiak diadalmaskodtak (Vida Petra)!
Istentől kérjük a segítséget és az erőt, hogy további közös ifjúsági alkalmak színesíthessék gyülekezeti életünket, hogy a fiatalok minél jobban bekapcsolódva az evangélikus egyház életébe, felnőttként felelős gyülekezeti tagként tudjanak gondolkodni.
Új élmény mindenki számára, olyan alkalmakon részt venni, ahol a harmónium helyett zongora, gitár és basszusgitár szól, ahol a kötött szószéki szolgálat helyett, kötetlen, beszélgető igehirdetés hangzik és ahol a régi egyházi énekek helyett új fiataloknak szóló zenéken keresztül szólal meg Isten örömüzenete: Krisztus minden ember így a legfiatalabbak megváltója is.
A 2. Ifjúsági Istentisztelet témája a keresztség volt, amely minden fiatal számára jelzi és jelképezi újra és újra, hogy Istenhez tartozásuk megmásíthatatlan. Pál apostol élménye került elő, ahogy megtapasztalt Szilász mellett azt a csodát, hogy az Úr Isten még a földrengést, a természetet is képes felhasználni, hogy az övéit megmentse és embereket elhívjon az ő követésére.
Pál és Szilász az Isten ügyének képviselete miatt épp egy börtön mélyén ült, amikor Isten egy földrengés által törte le bilincseiket kezükről. Ők azonban mozdulatlanok maradtak, ezzel is jelezve, nem futamodnak meg, nem választják soha a könnyebb utat. A börtönőr hitüket látva megkeresztelkedett és Krisztus követő lett, mert ő is ahhoz a Krisztushoz akart tartozni, akiben reménykedve ilyen tisztává válik az emberi szív.
Az Istentisztelet zárásaként ismét könnyűzene szólt, köszönjük Horváth László és Szemerei Márton közreműködését.
Mindezek után pedig következett a várva várt házi hittanverseny, ahol a nagyalásonyi fiatalok mérhették össze erejüket a dabronyi és nemesszalóki ifjúsággal. Az eredmény vége igazságosra sikeredett, hisz az alsós korcsoportban a nagyalásonyiak (Rozs Vivien, Rozs Viktória, Szekér Balázs, Lékai Dániel), a felsős korcsoportban a nemesszalókiak diadalmaskodtak (Vida Petra)!
Istentől kérjük a segítséget és az erőt, hogy további közös ifjúsági alkalmak színesíthessék gyülekezeti életünket, hogy a fiatalok minél jobban bekapcsolódva az evangélikus egyház életébe, felnőttként felelős gyülekezeti tagként tudjanak gondolkodni.
2011. február 21., hétfő
2. Ifjúsági Istentisztelet gyülekezetünkben
Kedves Testvérek!
Minden hittanos, fiatal és fiatalos gyülekezeti tagunkat várjuk szeretettel
2011. február 27-én
14 órára
a nemesszalóki evangélikus gyülekezeti terembe,
ahol ifjúsági Istentiszteletet tartunk.
Az Istentisztelet után megrendezésre kerül az 1. Gyülekezeti Hittanverseny a nemesszalóki gyülekezeti teremben, ahol a nagyalásonyi alsós és felsős gyermekek mérik össze tudásukat a nemesszalóki alsós és felsős gyermekekkel, így gyakorolva és készülve a márciusban megrendezésre kerülő Megyei Hittanversenyre!
2011. február 19., szombat
2011. február 14., hétfő
Vízkereszt utáni 5. vasárnap igehirdetési igéje
Igehirdetési ige: 1Tessz 2, 8-13
Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenkéntintettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.
Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Pál apostol szereti ezt a gyülekezetet! Szereti a Tesszalonikában élőket! Szereti őket mert azt látja rajtuk, hogy erejükön felül teljesítenek. Hogy mindent megtesznek az evangéliumért, hogy megbecsülik a lelki vezetőjüket és megbecsülik egymást is!
És valóban ha belegondolunk, kit szeretünk, vagy milyen közösséghez szeretünk tartozni, akkor az-az egyszerű tapasztalat, hogy mindig oda, ahol megbecsülnek és elfogadnak minket, ahol szeretet teljes légkör uralkodik. Sőt, keresztyén emberként hozzátehetjük, az ember oda szeret tartozni, ahol a keresztyén értékeket figyelembe veszik.
Ebben a gyülekezetben mind a kettő megvolt. Jó légköre volt és mégis odafigyeltek a keresztyén értékekre. Nem csak jól érezték magukat egymással Tesszalonikában a gyülekezet tagjai, de Krisztusban voltak egyek és érezték jól magukat. Nem a társaság, az apostol, vagy kitudja mi tartotta, forrasztotta őket egy közösséggé, hanem Krisztus hívta el őket és a benne való hit tette őket gyülekezetté.Pál ezért örül, Pál ezért boldog és ezért is szereti tiszta szívből ezt a gyülekezetet. Mert erős hittel fogadták be az igét, olyannyira, hogy messze földre eljutott híre az ő mély Krisztusban gyökerező hitüknek. Ehhez a közösséghez bizony jó volt tartozni. Mert más alapokon állt, mint a többi emberi közösség.
Én magam sokszor tapasztaltam már meg fiatal korom ellenére is ebben a földi világban, hogy bizony minden kapcsolat, minden közösség, minden gyülekezet sérülékeny és mivel emberek alkotják törékeny is egyben.
Mi kell hát ahhoz, hogy mi valóban Krisztus követők lehessünk?
Nincs más megoldás, mint meg kell hallani ebben a zajos világban is számtalan szavát, felénk szóló üzenetét az Úr Jézusnak!
Ez a kulcs! Az ő hangját meghallani! Az ő hangjára figyelni! Felvenni vele a kapcsolatot.
Egy alkalommal jól emlékszem, elmentem egy ismerősöm munkahelyére, és az egyik munkatársa, aki rég tudta már, hogy lelkésznek készülök, mikor meglátott, és kezet fogtunk minden bizonnyal egy beugratós kérdést akart feltenni nekem és azt kérdezte: "Te szoktál beszélgetni az Isteneddel?"
Minden bizonnyal csőbe akart húzni, és arra 
akart kitérni, hogy az Istennel nem lehet személyesen kommunikálni, de én megleptem őt és jól emlékszem, hogy azonnal és határozottan válaszoltam neki: "Hogyne! Persze, hogy szoktam beszélgetni Istennel."
akart kitérni, hogy az Istennel nem lehet személyesen kommunikálni, de én megleptem őt és jól emlékszem, hogy azonnal és határozottan válaszoltam neki: "Hogyne! Persze, hogy szoktam beszélgetni Istennel."Emlékszem arcára fagyott a mosoly, mert az Istennel való kapcsolat ebben a mai világban bizony ilyen döbbenetet kelt az emberek számára. Az, hogy valaki reggel, délben, vagy este imára kulcsolja a kezét, megdöbbenést kelt az ember számára.
Nagy tapasztalata itteni fél évemnek, hogy nem tudunk imádkozni, nem tudnak a családok kommunikálni Istennel! Ez kedves testvérek ez az igazi katasztrófája az egyháznak! Itt kezdődik minden gyengeségünk és amikor számon akarom kérni a hittanos gyermeken, hogy miért neveti el a Miatyánk szavait, akkor megdöbbenek és elszégyellem magamat.
Hát ez az ő hibája? Ez az ő vétke? Nem inkább annak a világnak, ami elmaterializál mindent? És most még konkrétabban fogalmazok, mert a helyzet súlya megköveteli: nem nekünk szülőknek, nagyszülőnknek, lelkészeknek a hibája mindez, hogy az első és legalapvetőbb kapcsolópontot az ÚR Istennel nem tartjuk fontosnak tanítani a gyermekeink számára?
Én jól emlékszem arra a pillanatra mind a mai napig, amikor nagymamám leült mellém 4-5 éves koromban és tanított imádkozni. Mind a mai napig bennem van az a pillanat, ahogy figyelmeztetett a rendszeres imaéletre! És az ember, amikor tényleg élete veszélybe, mélypontra jut, akkor döbben rá igazán arra, hogy micsoda erő van abban, hogy tudok az Istennel szót váltani, hogy van kapaszkodóm, van vigasztalóm és van tovább vezetőm a bajban!
Az a Krisztus, akihez bármikor fordulhatok imában.
A gyermekek számára nem evidencia az, hogy este lefekvés előtt elmondják szép imádságunkat: "Én Istenem jó Istenem lecsukódik már a szemem..."
Én azt hiszem itt kezdődik minden. Ez az első probléma. Nem tudunk az Istennel kommunikálni.
De az Istennel nem csak az imádság keretében lehet találkozni. Ezt se felejtsük el! Azt mondta Jézus: az igében, személyesen szól hozzánk. És akkor amikor Pál apostol a számára igen kedves gyülekezethez szól, akkor pont erre a Jézusi figyelmeztetésre hívja fel a figyelmüket.
Milyen jó, hogy a hallott igét, az igehirdetést, a Krisztusról szóló bizonyságtételt nem felesleges beszédként élték meg. De nem is úgy, mint emberi beszéd.
Valóban sokszor feltett kérdés mikor lehet Istennel kommunikálni? Az egész Istentiszteletünk testvérek az Istennel való személyes találkozás színtere. Amikor megszólal a harang, amikor felcsendül az orgona hangja, amikor imára kulcsoljuk a kezünket, mind mind egy-egy apró lehetőség Istennel találkozni, Istenhez közel kerülni.
És az igehirdetés is ilyen alkalom. Az igehirdetés nem arra szolgál, hogy a lelkész megmutassa magát. Hogy azt figyeljük, milyen szépen beszél, milyen megragadóan prédikál.
Az igehirdetést akkor értjük jól, ha nem a külsővel foglalkozunk, hanem a belsővel. a tartalmával, a mondanivalójával.
Az igehirdetés akkor jó, ha Krisztushoz vezet, Krisztusra mutat, Krisztusról tesz bizonyságot, mert ha ilyen az igehirdetés, akkor ott személyesen az Isten szól a lelkész által a gyülekezet számára. Akkor az személyesen az Isten szava! Nekünk lelkészeknek ezt megélni, és a komolyan venni kő kemény feladat. Óriási teher is. Hogy szavaimat, gondolataimat az Isten fel akarja és fel tudja használni, hogy hitet ébresszen benned, hogy Krisztushoz vezessen téged!De hasonlóan nagy kihívás az ige hallgatójának is az, hogy minden esetben úgy érkezzen meg az Isten házába, hogy alkalmas legyen a szíve az ige befogadására, Krisztussal való személyes találkozásra. És itt az imádságos élet és az istentisztelet összekapcsolódik.
Egyszer valaki azt mondta, az imádság az Istentisztelet bölcsője. Abban születhet egyedül meg, mert az kell hogy megelőzze, azzal kell belépni Isten házába, azzal kell elkezdeni az alkalmat, azzal kell végigkísérni, azzal kell befejezni, és azzal kell hálát adni az Istentisztelet ajándékáért.
És valóban testvérek! Istentiszteleti életünk és ezáltal gyülekezetünk közössége is akkor fog megújulni, akkor fog erősödni, akkor válik szerető közösséggé, ha így állunk hozzá mindannyian az Isten ügyéhez.
Szüntelen imádkozással és folyamatos igeolvasással!
Szüntelen imádkozással és folyamatos igeolvasással!
Ámen
2011. február 8., kedd
2011. február 7., hétfő
Veszprém megyében járt a két püspökjelölt!
Gyülekezeteinket is élénken foglalkoztató téma, ki lesz a következő években a Nyugati (Dunátúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Ittzés János püspök nyugdíjba vonulása után.
A választás a mi kezünkben van, március 20-án gyülekezeteink tagjai is dönthetnek a kérdésban. A felelős döntést segítendő hirdette meg egyházkerületünk azokat a fórumokat, ahol a két püspökjelölttel lehet jobban megismerkedni.
Veszprém megye abban a kiváltságos helyzetben van, hogy két ilyen fórumnak is helyt biztosít. Ahogy a beérkezett jelentkezésekből látni lehet, sokan szeretnének gyülekezetünkből is részt venni a második ilyen fórumon, amely Pápán lesz február 26-án.
Az első fórum viszont a hétvégén már le is zajlott. A veszprémi gyülekezet nagytermében megrendezésre kerülő beszélgetésre, főleg a Balaton északi partján élő evangélikusok jöttek el
Az alkalmat Isó Dorottya helyi lelkész imája nyitotta, majd Polgárdi Sándor esperes vette át a szót, és adta meg a lehetőséget a két püspökjelölt számára, hogy az egy előre megadott témában (szorványgyülekezetek helyzete) beszéljenek 20-20 percben.
Szemerei János, a gyülekezetünkben decemberben már szolgáló püspökjelölt a jó központi gazdálkodásban, a nagy gyülekezetek segítségében, a kis gyülekezetek élni akarásában és az imádságos életben látta a szorványgyülekezetek kitörési lehetőségeit.
Bencze Andrása az evangélikus identitás erősítését hangsúlyozta és a Krisztus követő élet fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az ezt követő kötetlen beszélgetés során több kérdés is felmerül, de a fő téma az evangélikus egyházunk liturgikus rendje volt. Ebben a vitában, Szemerei János a magyar evangélikus hagyományok fontosságáról szólt és célként fogalmazta meg, hogy senkire ne erőltessenek rá olyan formákat, ami miatt akár eltávolodhat egy-egy gyülekezet közösségétől.
Bencze András az új liturgia értékeire hívta fel a figyelmet és emlékeztette a hallgatóságot, hogy ez is az evangélikusságunkból eredő forma.
A gyakran éles vita végén az ének és az imádság szavai emlékeztettek mindenkit a közös alap, Krisztus fontosságára.
Bízzunk benne, hogy a márciusi püspökválasztás során, az Istennek tetsző jelölt kerül kerületünk élére.
Pongrácz Máté
A választás a mi kezünkben van, március 20-án gyülekezeteink tagjai is dönthetnek a kérdésban. A felelős döntést segítendő hirdette meg egyházkerületünk azokat a fórumokat, ahol a két püspökjelölttel lehet jobban megismerkedni.
Veszprém megye abban a kiváltságos helyzetben van, hogy két ilyen fórumnak is helyt biztosít. Ahogy a beérkezett jelentkezésekből látni lehet, sokan szeretnének gyülekezetünkből is részt venni a második ilyen fórumon, amely Pápán lesz február 26-án.
Az első fórum viszont a hétvégén már le is zajlott. A veszprémi gyülekezet nagytermében megrendezésre kerülő beszélgetésre, főleg a Balaton északi partján élő evangélikusok jöttek el
Az alkalmat Isó Dorottya helyi lelkész imája nyitotta, majd Polgárdi Sándor esperes vette át a szót, és adta meg a lehetőséget a két püspökjelölt számára, hogy az egy előre megadott témában (szorványgyülekezetek helyzete) beszéljenek 20-20 percben.
Szemerei János, a gyülekezetünkben decemberben már szolgáló püspökjelölt a jó központi gazdálkodásban, a nagy gyülekezetek segítségében, a kis gyülekezetek élni akarásában és az imádságos életben látta a szorványgyülekezetek kitörési lehetőségeit.Bencze Andrása az evangélikus identitás erősítését hangsúlyozta és a Krisztus követő élet fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az ezt követő kötetlen beszélgetés során több kérdés is felmerül, de a fő téma az evangélikus egyházunk liturgikus rendje volt. Ebben a vitában, Szemerei János a magyar evangélikus hagyományok fontosságáról szólt és célként fogalmazta meg, hogy senkire ne erőltessenek rá olyan formákat, ami miatt akár eltávolodhat egy-egy gyülekezet közösségétől.
Bencze András az új liturgia értékeire hívta fel a figyelmet és emlékeztette a hallgatóságot, hogy ez is az evangélikusságunkból eredő forma.A gyakran éles vita végén az ének és az imádság szavai emlékeztettek mindenkit a közös alap, Krisztus fontosságára.
Bízzunk benne, hogy a márciusi püspökválasztás során, az Istennek tetsző jelölt kerül kerületünk élére.
Pongrácz Máté
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)