A szupplikáció lényege, hogy a teológus tapasztalatot szerezhessen a gyülekezet előtti prédikálás terén, valamint hogy a Hittudományi Egyetem számára gyűjtsön adományokat!
2010. novemberében Bajnóczi Márió III. éves teológus hallgató látogatott el gyülekezetünkbe. A Budapesten lakó fiatalember nagy örömmel és lelkesedéssel érkezett, és bár kötelessége nem lett volna, még az ifjúsági istentiszteleten is vállalt szolgálatokat.
Hálásan köszönjük segítségét és azokat a mély gondolatokat, amelyeket kaptunk igehirdetéseiben.
Isten áldását kívánjuk életére, és azok számára, akik vasárnap nem jutottak el a templomba, itt közöljük a teológus hallgató közösségünkben elmondott prédikációját:
Igehirdetési ige: Róm. 14, 7-12
- Mit nem képzel?! - ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.
- Hogyhogy mit képzelek?! - emelte fel a hangját az első vevő. - Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?!
- De az - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.
- Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?
- Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos - mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh.
- Mit érdekel engem a cégtulajdonos - háborgott az első vevő -, nekem aszpirin kell, és kész.
- Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadásgátlókat és popsikenőcsöket árul?!
- Mi a szöszt árulna mást egy patikában? - mérgelődött az első vevő.
- Embernek fia - mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh -, ez nem a test, ez a lélek patikája.
Az első vevő szemében érdeklődés csillant.
- Lelki bajok ellen?
- Igen - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.
Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó.
- Tisztelt barátom - folytatta kissé ünnepélyesen -, mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon!
- Hogy őszinte legyek - toporgott izgatottan az első vevő -, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában... bár reménykedem... de reményemet ki sem merem mondani.
- Mondja csak bátran - biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh.
- Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat...
Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta:
- Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.
- Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?
- Van - mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében.
- Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.
Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját.
- Van egy bökkenő - mondta.
- Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!
- Annyicska csak - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh -, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ.
- Úgy érti... - tátotta el a száját az első vevő.
- Úgy - bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh.
- Hát azt várhatja - mondta elkeseredetten az első vevő.
- Mit?
- Hogy, mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára.
- Már miért ne történhetne meg?
- Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok.
- Szívesen állok rendelkezésére - készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh -, kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul.
- Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges!
- De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett.
- Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.
- Maga nagyképű fajankó! - ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. – Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc!
Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót…
Az ember nagyon könnyen tud, és szeret is ítélkezni mások felett. Talán ha lenne egy olyan csodapatika, ahol mások lelki bajaira lehetne gyógyírt kérni, akkor biztos lennék benne, hogy ott mindig hosszú és tömött sorok állnának az ablak előtt. De ebben a rövid történetben, Rimapénteken egy olyan patika van, ahol mindenki a csak a saját bajára kérhet gyógyszert. Nem tudom, akad-e egyáltalán valaki, aki képes elismerni magáról, hogy ő például nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest, vagy valami ilyesmi. Nem tudom, ha Te Rimapénteken laknál, elmennél-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem?
Mások dolgaiban mindig nagyon okosak vagyunk. Mások helyett mindig könnyen tudunk dönteni. Talán azt is tudjuk, hogy mi a jó nekik. Nem vagyunk egyformák. Mások az ízléseink; más zenéket hallgatunk, más ruhákban járunk, más a viselkedésünk, más társaságokba érezzük jól magunkat. Különbözőek vagyunk mindannyian. Meg tudjuk mondani, mi tetszik a másikban, mi nem. Meg tudjuk mondani, mit szeretünk a másikban és mit nem. Tehát nagyon könnyen tudjuk jellemezni vagy kritizálni a másikat. Sőt nagyon sok mindenben egymáshoz mérve szoktuk viszonyítani magunkat: hogy csak egy-két példát mondjak, sokszor szoktam hallani másoktól, hogy én jobban tudom ezt vagy csinálni, mint mások, vagy lehet, hogy én nem tanulok valami nagyon jól, de az egyik osztálytársam még nálam is rosszabbul tanul. Ilyenkor mondta mindig apukám, hogy jó, de engem a másik gyerek nem érdekel.
Ember és ember között inkább ilyenek a kapcsolatok. Mindig egymáshoz viszonyítjuk magunkat. Fontosnak tarjuk azt, hogy a többi ember milyen, és szeretjük hozzájuk mérni, hasonlítani magunkat. De Isten és ember között nem ilyen a kapcsolat. Ha Isten téged kérdez meg, őt sem az fogja érdekelni, hogy a másik ember milyen, hogy tanul, milyen zenét szeret, mit csinál rosszul, hogy csal, hogy beszél csúnyán, milyen nagyképű, önző, rosszindulatú, irigy, és még a végtelenségig sorolhatnám. Isten ítéletekor nem másokhoz kell mérnünk magunkat. Isten nem azt fogja tőlünk kérni, hogy ítéljük meg a többieket, ők milyenek voltak. Sőt, nekünk egyáltalán nem is szabadna ítélkeznünk mások felett. Pál apostol a felolvasott igeszakaszban világosan kimondja: egyedül Isten az, aki ítélkezhet, és aki ítélkezni is fog felettünk! És akkor nekünk nem a másik emberről kell majd számot adnunk, hanem saját magunkról. Nem ítélkezhetünk mi a többi emberről, hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé, és ott mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek.
És saját magunkat megítélni nagyon nehéz és nem is szeretjük. Lázár Ervin meséje végén Rimapénteki Rimai Péntekh csodapatikája is végül csődbe ment, mert írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak. Elmaradoztak a vevők, mert nem vett gyógyszert a boltban senki sem magának, mert nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest.
Isten minket is ítél majd meg ilyenekkel. És ettől az ember nagyon megijedhet. Ha az ember az ítélő Isten nevét hallja, akkor sokszor gondolunk a kegyetlen, a büntető Istenre, aki megnyomorítja és rettegővé teszi az emberek lelkét. Félhetünk ettől az Istentől. És igen, igaz az, hogy Isten ítélő Isten, aki előtt nincs titkokban a mi életünk, aki előtt ismertek a cselekedeteink. Igaz, hogy Isten ezeknek a cselekedetek alapján jogosan büntethet minket.
Isten mindenkit meg fog ítélni cselekedetei szerint. De senki sem azért fog elkárhozni, senki sem azért lesz kizárva a mennyországból, amit tett. Hanem azért, mert nem fogadta el Isten kegyelmét, amit Isten Jézus Krisztusban készített számára. Amikor Isten ítéletet tart majd, senki sem a bűneiért fog elkárhozni, hanem csakis azért, mert elutasította a kegyelmet, amit Isten Jézusban készített számára.
És igen, ítélet lesz Isten előtt, ahol mindenkinek számot kell adni önmagáról. De azt se feledjük el, hogy ingyen, Krisztusért, csakis hit által igazulhatunk meg, ha hisszük, hogy Isten kegyelmébe fogad minket és megbocsátja bűneinket Krisztusért, aki halálával már elégtételt tett minden bűnünkért. Isten ezt a Krisztusba vetett hitet fogja beszámítani. Tehát egyedüli reménységünk Jézus.
És most is fordulhatunk hozzá, és kérhetjük Őt: Uram, nem a magam jóságában, igazságában bízom. Elismerem, hogy előtted bűnös vagyok, és ezért kegyelmedet kérem. Kyrie eleison, légy hozzám irgalmas, és bocsáss meg nekem.
Ámen!
Érdklődni szrlk, hogy dabronyban van -e még katolikus tmplom, vagy eegyáltalán laknak-e még ott
VálaszTörlésKedves anonymus! Igen, áll még a katolikus templom Dabronyban. Felújítva, néhány éve. És laknak is a faluban.
Törlés